Poe: Helnhoz
Egyszer-csak egyszer-lttalak; hny ve,
Nem mondhatom - de nem sok ve mg.
jfl volt, jlius, s a teliholdrl,
Mely mint a lelked szllott fenn, kutatva
Az gen t viv meredek svnyt,
Ezst-selyem fnyftyol hullt al,
s csend s bgyads s szunnyads
Hullott egy elvarzsolt kertbe s ott
Ezernyi grenz rzsaarcra,
Hol mg a szl is csak lbujjhegyen jrt –
Igen, a felnz rzskra hullott,
Melyek szerelmes fnyrt leheltk
Ki illat-lelkket vad vgy-hallban –
A felfel nz rzskra hullott,
S azok mosolyogva haltak, elbvlten
Tled s jelenlted kltszettl.
Fehr ruhdban egy ibolya-halmon
Flig fekdtl; mg a holdsugr
A felnz rzskra s a te
Felnz – a hajh, bors – orcdra hullott.
A Vgzet volt-e ott, e nyri jen –
A Vgzet-e (mit Bnak is neveznek),
Amely megllitott a kertkapnl,
Hogy szvjam alv rzsk illat-rjt?
Nem volt nesz – a gyllt vilg mr aludt,
Csupn te nem, meg n. (Ah g! – Ah, Isten!
Hogy ver szivem, e kt szt sszefzve!) –
Csupn te nem, meg n. Meglltam – nztem –
S egy perc alatt minden kdd foszolt.
(Mert ne felejtsd, hogy elvarzsolt kert volt!)
A holdsugr gyngyfnye kialudt:
A moh-lepett halmok, kanyarg svny,
Boldog virgok s szomorkod fk
Eltntek ismt, s a rzsillat
Rajong szellk karja kzt kimlt.
s semmi sem volt, csak te – st nem is te,
Csak fldntli fnyt ont szemed,
Csak lelked: gre pillant szemedben.
Csak ezt lttam – s ez volt egsz vilgom!
Csak ezt lttam – csak ezt, rkon t,
Csak ezt, amg lassan leszllt a hold.
A szv mily vad regnyei lehettek
E mennyei kristlygolykba rva!
Mily zord jajok! De mily fennklt remnysg!
Mily tenger bszkesgnek tiszta csndje!
Mily vakmer becsvgy! De mily elmlylt,
h, mily hatrtalan szeretni-brs!
De vgre most leszllt a szp Dina
Nyugatra, viharfelhk nyughelyre;
S te, mint kisrtet, ott a sri fk kzt
Tovbbsuhantl. Csak szemed maradt ott.
Akart maradni – sohse tvozott el,
Ez nem hagyott el (nem miknt remnyem),
Ez elkisr – vezet sok ve mr.
Ez h segtm, s n szolgja, rabja.
Tisztsge, hogy felgyjtson, sztnzzn –
S az n dolgom; e fnyben dvzlni,
s megtisztulva villmos tzben,
E tlvilgi tztl vlni szentt.
Lelkembe Szpsget (remnyt) lehel –
Az gen, messze fent l – csillag ez, mely
Eltt e halk, bs jben trdelek;
S mg nappal is, a dli fnyznben
Ezt ltom: e kt desen sugrz Vnuszt, amelyet el nem olt a Nap
|