Felsz�ll a k�d. Sz�vver�s�nk zaja
v�gigd�rd�l m�g egyszer rajta,
finoman reszket. L�p�nk, l�p�nk, de
mi�rt nem �r f�ldet a l�bunk?
A s�t�ts�g t�granyitott ajtaja
elõtt apr� sug�rrongyok libegnek,
minden elm�lik, �s mi elalszunk.
�bred�s�nk �gy�t idegen vir�gok
illatozz�k, idegen lesz az
�nek �s a tengerek arca.
S nem eml�kez�nk egym�s nev�re.