|
Vajda Jnos: Ndas tavon
Fnn az gen ragyog nap.
Csillan tkrn a tnak,
Mint az rnyk, leng a csnak.
Mint az rnyk, olyan halkan,
szrevtlen, mondhatatlan
Andalt hangulatban.
A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az lemben
Ringatzom nfeledten.
Nzem ezt a szp vilgot.
Mennyi bbj, mily talnyok!
Mind, amit krltem ltok.
Nap alattam, nap flttem,
Aranyos, tzes felhben,
Lenn a fnyl vztkrben.
Itt az g a fldet ri.
Tn szerelme cskjt kri...
Minden oly csods, tndri.
Mi megynk-e vagy a felh,
Vagy a lenge dli szell,
A szelden rm lehell?
Gondolatom messze tved
Kk rn a semmisgnek.
Fldi let, hol a rved?
Szlei ndligeteknek
Tnedeznek, megjelennek.
Kpe a forg jelennek...
Most a nap megll az gen,
Dicssg fnyznben,
Csndessge fnsgben.
S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jvend tn egytt van
Ebben az egy pillanatban?
A leveg meg se lebben,
Minden alszik... s a lelkem
Ring egy mla sejtelemben:
Htha minden e vilgon,
Fldi letem, hallom
Csak mese, csalds, lom?...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
