Ady Endre: Elbocst, szp zenet
Trjn szzegyszer szzszor-trt varzs: Ht elbocstlak mg egyszer, utlszor, Ha hitted, hogy mg mindig tartalak S hitted, hogy kell mg elbocsttats. Szzszor-sujtottan dobom, m, feld Feledsemnek gazdag r-palstjt. Vedd magadra, mert lesz mg hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnlom magunkat, Egyenltlen harc nagy szgyenirt, Alzsodrt, nem tudom, mirt, Szval mr tged, csak tged sajnllak.
Milyen rgen s titkosan gy volt mr: Sorsod szptni hnyszor adatott mt kegybl, szpek szpirt Forrott s kldtt, kes Lda-zsoltr. Sohase kaptam, el ht sohse vettem: tadtam nked szpen l-hitt Cskoknak, kik mssal csattantanak S szerelmeket, kiket mssal szerettem: s ksznk ma annyi lelst, m ksznk mgis annyi volt-Ldt, Amennyit frfi megksznni tud, Mikor egy unott, rgi cskon lp t.
s milyen rgen nem kutattalak Fvnyes multban, zavaros jelenben S mr jvd kicsiny s asszonyos rab-tjn Milyen rgen elbcsztattalak. Milyen rgen csupn azt keresem, Hogy szp nembl valamid maradjon, n csods, verses rdfogsaimbl S biztasd magad rvn, szerelmesen, Hogy te is voltl, nemcsak az, aki Nem brt magnak mindent vallani S raggatott diszeibl egy nre.
Bszke mellemrl, ki nagy, telhetetlen, Akartam ltni szp hullsodat S nem elhagyott nmber kis bosszujt, Ki ll dhdten bosszu-hmmel lesben. Nem kevs, szegny magad csfolst, Hisz rajtad van krzussgom nyoma S hozzmtartozni lehetett hited, Kinek mulst nem szabad, hogy lssk, Kinek n gy adtam az lelst, Hogy neki is rme teljk benne, Ki elttem kis krdjel vala S csak a jttmmel lett beteljesedve.
Lezrgsz-e, mint rg-hervadt virg Rg-pihen imaknyvbl kihullva, Vagy futkrozva rongyig-cipeled Vett nimbuszod, e zsarnok, bs igt S, mely vgre mlt njrt rebeg, Magamimd nmagam imjt? Krem a Sorsot, sorsod krje meg, Csillag-sorsomba ne vljen fondni S mindegy, mi nyel el, r avagy salak: ltalam vagy, mert meg n lttalak S rgen nem vagy, mert mr rgen nem ltlak.
|