Jzsef Attila: Ksz a leltr
Magamban bztam eleitl fogva - ha semmije sincs, nem is kerl sokba ez az embernek. Semmikpp se tbbe, mint az llatnak, mely elhull rkre. Ha fltem is, a helyemet meglltam - szlettem, elvegyltem s kivltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mrte, ki ingyen adott, azt szerettem rte. Asszony ha jtszott velem hitegetve: hittem igazn - hadd teljen a kedve! Sikltam hajt, rntottam az ampt. Okos urak kzt jtszottam a bambt. rultam forgt, kenyeret s knyvet, jsgot, verset - mikor mi volt knnyebb. Nem dics harcban, nem szeld ktlen, de gyban vgzem, nha ezt remlem. Akrhogy lesz, immr ksz a leltr. ltem - s ebbe ms is belehalt mr.
|