A k�ba utcazaj vad hangokat vet�lt.
M�ly gy�szban karcsu h�lgy, arc�n szent szenved�ssel
suhant egyszerre el el�ttem, lusta k�zzel
emelve ringat�n a fodrot �s szeg�lyt.

Nemes, nagy, ideges, l�ba szobor. El�re
g�rbedve, mint k�l�nc, ittam �n, elb�v�lt,
a k�ba m�zet �s a gyilkol� gy�ny�rt
szem�b�l, mely fak� �g, s viharok sz�l�je.

Egy vill�m... s �jra �j! - �h, illan� csoda,
kinek tekintete lelkem �jj�sz�l�tt�
ig�zte - az �r�k id�n l�tlak-e t�bb�?

M�sutt - �h, messze majd! k�s�n! tal�n soha...
Mit sejtem, merre sz�llsz? Mit sejted, merre bolygok?
Te, kivel - s tudtad ezt! - lehettem volna boldog!