Születésnapomon
Lepelként borul rám az évek varázsa a semmi teljességét dacosan vigyázva
bolondan kimártja belőle a jövő óvatos má-ját figyelve annak csöppnyi, fényes álmát
vak-múlt kapcsolatok hiábavalóságán miért-sóhajjal némán kő-emlékek tört-nádszál taván csöndesen simítom forrás-életem tovább.
(2006)
|