Ahogy a nap kitárja fáradt karjait
És az emberek megkezdik napi harcaik
Amint én is gondolatba ébredek
Álom-életem festményeivel…
Egyszercsak elengedi a tegnap a ma kezeit.
És amint a szűrt végtelenbe
hajlik az idő a fák sóhajával,
úgy állok a semmi-szív-dobogáson mélázva,
egy törött faággal lelkem tavában..
Jobb lesz-e a világ?