H. A. : Neked
Hangod lágyan befonta az éjszakát,
Mint bársony áradt végig az utcákon
Görcsbe rántotta a fül horizontját
S megpihent kéjzavart pupillákon.
Majd hajad úgy kélt, mint hűs folyó
S rajta a Nap bájtánccal csillagpor alakban,
Vigyázva őriztem, mint féltő dajka
S szemed szembölcsőmben lágyan ringattam!
|