Dsida Jenő: Idegen ébredés
Felszáll a köd. Szívverésünk zaja végigdördül még egyszer rajta, finoman reszket. Lépünk, lépünk, de miért nem ér földet a lábunk? A sötétség tágranyitott ajtaja elõtt apró sugárrongyok libegnek, minden elmúlik, és mi elalszunk. Ébredésünk ágyát idegen virágok illatozzák, idegen lesz az ének és a tengerek arca. S nem emlékezünk egymás nevére.
|