Kassák Lajos: Festményeim előtt
Állok a képeim előtt a képeim előtt amiket én szültem nagy erőfeszítéssel de veríték nélkül egy jó napom jó óráján a világosságban a csendben oly távol mindentől hogy megkülönböztethetetlen voltam a való világtól. Ugyanaz a vágy gyötört mint a szüzeket ugyanaz a mozdulatlanság súlyosodott bennem mint a kövekben s mégis a távolság vonzása röpített egy szín egy forma egy vonal felé melyek az én halhatatlanságomat rejtik magukban.
|