Székely Szabolcs: Metrószélben
de nézd csak reggelünket ahogyan észrevétlen őrlik
tudod én néha megcsodálom mozgólépcsők egykedvű vasredőit
szalagkorlátba hogyan kapaszkodik a metrószél-fújta város
egyszerre szokva hozzá látványpékségek illatához
s görnyedve úgy miként a fák lombjuk ha földre engedik
a napnak indulók is most eresztik addig terheik
hogy így lehetne testük talán egy pillanatra könnyebb
(kilenc másodperc reggelente míg szemébe nézhetsz a feljövőknek)
|