1.

Reggel, amíg a világos sáncol,
A sötétet visszatartva a támadástól,
A lichthof úgy szukül be, ahogy

Egy szorongásos tudatállapot.
Az ablaknál állsz, ezt-azt letudva;
S mintha valaki belehamuzna,

Fölötted sötéttel telik a lámpabura.

2.

Az emlékezet inkontinenciája:
Öngyújtód nem tudod, hogy hol
Hagytad; most azt keresed, halálra.

Ez kicsit már sok neked a jóból,
És szádra veszed nevét, persze: hiába,
Annak, aki a jó napjaidon spórol,

Mielott még rád végleg berágna.

3.

A hutohöz lépsz, mely egy halott
Táncolóegeret juttat eszedbe:
Gazdája nem tudta egybol

Elföldelni, ezért a hutoben jegelte.
Épp tegnap értesültél errol.
Meg arról, hogy agyvérzést kapott

L. apja - de ezt tovább nem ragozod.

4.

Hogy van-e lélek, kilehelni,
Melynek a súlya ennyi meg ennyi,
És a test csak fölösleg, resztli,

Vagy ama kísérlet hamis,
Mert ugyanannyit nyom a halál elott
A test, mint utána, vasággyal is -

Ezen hiába tépelodsz.

5.

Húsz egész valahány gramm:
Ennyivel lesz könnyebb
E porköpeny halálra váltan.

Ennyi, amit egy hirtelen ötlet
Nincs-kinek, nincs-minek kiönthet -
Ekképp a lélek is kilóra megy,

Mint a ruha, használtan,
Ha kilósboltban veszed.

6.

Tört lázméro, szétgurult higany -
Így gurul szét, ami van.
Így mondod, szántszándékkal,

Ilyen didaktikusan,
Mert így sugallja minden égalj,
És ez már magában elég baj

S ok neked, hogy magadba zuhanj,
Úgy szukülve be, mint az érfal.

7.

Reggelente valami reális énkép
Már-már elfogadhatónak tartja,
Hogy nem több az emberi lépték,

Mint amit bárki mérhet e talajra,
Mely már mindennek az alja,
De ez egyáltalán nem zavarja,

És rájön, hogy az, amit un,
Számára szükséges létminimum.

8.

L. nem szedi úgy hatra-vakra,
A gyógyszert, miként te:
Néha ráfanyalodik egy Apranaxra.

Te vagy az, aki gyógyszerek
Lelki mankóján biceg
A megállóig, ha dolgozni megy;

Sarkában ügyeletes rémképe.

9.

Amit kizárólag oly tévutakra vihet,
Melyrol vallania sincs kinek,
Mivel csak bizonyos téveszme

Foglalhatja méltó keretbe;
És nem foghatja lelki rideg-
Tartásra ilyen céllal L.-t se - - -

Mint lucskos forgács, tengerimalac alma,
Fölötte az ég színlelt nyugalma.

10.

Sokadig reggel, mióta írod ezt,
És ezt legjobban úgy érzékelteted,
Ha elmondod, kerülve a drámát,

Hogy L. apját már elparentálták -
Kihez neked csak annyi közöd lehet,
Hogy L. pár emlékét megosztotta veled:

Citromházban a füstízu pogácsát.

11.

Mindegy, akartad, nem akartad,
Úgy hagy parlagon e parlag,
Melynek füve, akár a burgying,

Ami még magától is úgy int,
Óva, mint aki épp port hint
Önkezével egy szembe, egy szájba,

Mely már régen nem sajátja.