7089. naplemente után

ó ma találkoztam végre Eszterrel, azt hiszem tavaly szeptember óta nem láttam, annyira hiányzik mindig, 4 évig minden apró hülyeségem vele osztottam meg, olyan jó volt, most is, mint régen, kaptam tőle csókosszájú elefántot meg röfinénit, azt mondta én jutottam róluk eszébe.:)) hm. hmhmhm.

7090. napkelte után

bizonyosan gyerek leszek ha egyszer felnövök, hiszen ahhoz van a legnagyobb tehetségem sztem, gyereknek lenni, mosolyogni mert simogatja a nap az arcom, dúdolászni, roppant kíváncsinak lenni, [ha már a statisztika órát nézzük másképp nem élném túl], és izgatottnak, hogy mit ad ma nekem ez az újabb nap, várni, várni, de most mosolygörbe-rajzoltan.

felhívtam Katinkát, meghajolva az ingyen beszélgetésnek vezetékes telefonon beszéltünk több mint egy órát, annyira örülök, mert ő is boldog, egy hete ilyenkor még mindketten kérdeztük a megfoghatatlanba, hogy miért, most viszont sodródtunk egy kis patakba csobbanva, és kellemesen melegvizű! a kicsi kis kavicsok a talpunk alatt meg olyan izgalmasak!

7092. napkelte után

azt hiszem a jövőben lemondok arról, hogy Anyával sikerül egy komolyabb beszélgetést úgy alakítani, hogy megÉRTSEN, miért nem kérdez, mondja, mondja, jó. azt hiszem a továbbiakban nem erőltetem. 6 éve külön élek tőlük, ne mondja meg, hogy milyen az életem. kérdezni tonnás-súlyú próba.

7094. napkelte után

ma vettem pár haszontalan, ámbár szép apróságot az albiba, hogy otthonosabb legyen, imentem a teszkóba, bevásároltam a hétre mindenféle finomat, a néni panaszkodott a pékárunál nekem, hogy előző héten még 7 ft-ért vette a zsemlét ami már 15 ft, meghallgattam, aztán kedvesen mosolyogtunk egymásra én a bajtárs (énis zsemlét vettem), közben el kellett döntenem, hogy vagy a krumpli marad ott vagy én, ugyanis kettőnket már nem bírtam volna el. úgyhogy hoztam magam, nemtom miért így döntöttem, ne kérdezd. a metróvezető meg úgy láttam késztetést érez magában afelé, hogy integessen nekem a Pillangón, vicces volt, bár inkább meglepődtem és csak egy hö - miazmár jutott eszembe. :)

ma itthon vagyok délután, és érdekes érzés, hogy mintha most tényleg az otthonom lenne az albi, csak kellemesen semmit teszek, ilyenis kell egy nap, gondolkodni mindenfélén, nyugodtan lélegezni.

áh, most olyan jó!

Verussal itthon, tavaly ilyenkori hangulat, hiányzott, jajdejó!

7095. naplemente után

Norbival megnéztük a Picasso kiállítást, élveztem nagyon, még jó lett volna több, de hát no, most ennyi. aztán séta Városligetben.

utánameg.. Mucsy Szilvia fotókiállítása, voltak tetszős képek, de rettentő kis kiállítás volt, kár, pedig olyan jó volt, aztánmeg Nemzeti Galéria, meg könyvek ölelkezése.

7097. napkelte után

no, éppen kókuszpelletes műzlit eszek.

tegnap jó volt a Hiperkarma, előtte nálunk beszélgetés, aztán meg jósokember, zenezene, éjszakaisoseérünkhaza..

megint egy felesleges hétfő, jaj ne kezdjük már ismét, hát felesleges-e, van- feleslegesség? nem, szerencsére nincs bennem most az az érzés, ami régen annyira szétmarta a lelkem, hogy mikor utána meg simogatták már csak a kis heg-rögökkel lehetett, megakadt rajta a kéz, volt, aki megijedt, és volt, aki próbálta gyógyítani. vettem egy fekete ribizlis nesteat, csak hogy meg legyen az összhang a feketeribizlis coldrexemmel, najó, a nestea-t csak ránézésre választottam, mert tudtam, hogy ilyet ittunk Tokajban a téren, és azt az érzést akartam magamban előhozni tudatosan, és hát a "csomagolás a néma eladó" és a coldrexet meg itthon olvastam, hogy olyan ízesítésű, sebaj, elterveztem, hogy kiülök a Rózsák terére és majd ott iszogatom, de felbosszantott a pénztáros néni a boltban, pedig engem aztán nehéz, de kétszer voltam eddig abban a boltban, és kétszer viselkedett nem eladó-vevő kapcsolathoz megfelelően, úgyhogy most meg is mondtam neki, hogy nem ezt várná az ember, ha bejön a boltba vásárolni, nem mintha érdekelte volna mit mondok "hatalmas" problémái mellett.. szóval már el is hussant a kedvem a terezéshez, meg tokajozáshoz, hazajöttem, itthon kortyolgatom, nem is olyan rossz.

egyszemdarabóránk után Dávidnak sikerült eszembe juttatnia, hogy itthon felejtettem az indexem, aminek amúgyis péntek volt a hivatalos leadási határideje, úgyhogy teázás helyett hazajöttünk érte, megetettem-itattam, megdícsérte a paprikáskrumplim, jólesett és nem csak az étel, aztán hüpp vissza a suliba, aztánmeg vegyünk egy kanyart, és most itt nyomogatom a gombokat.

7102. naplemente után

leltár: kakaó, lámpafény, fáradtszemek, népliget, mosolygó szemek, falevéltánc, írók boltja, acsai roland: alagútnapok, csokizöldtea, bazsalikomoscsirke-pirítotttészta..

Könyvajánló: Boris Vian: Tajtékos napok

7104. naplemente után

"- Mi leszel, ha nagy leszel?

- Zsarnok.

- Úúúú zsarnok! És leigázod a népet?

- Teljesen. Lesz egy háremem rabszolgákkal és minden szerda reggel kínzás.

- Klassz!

- És Te?

- Hát én.. nem, ez hülyeség.

- Na, ki vele!

- Nem fog tetszeni.

- Én megmondtam, Te jössz!

- Én kosárka szeretnék lenni. Barackos kosárka, vagy inkább sima. Ott ülnék frissen, langyosan egy cukrászdában.

- Egy kosárka, mint sütemény?

- Hát persze, hogy az, mi más lenne egy kosárka mint egy sütemény?

- Kosárka…kosárka.. á, értem már, kosárka, hát ez szuper, zseniális!"

jajdefáradt vagyok. itthon Szerencsen. valahogy fura mindenütt és sehol otthon lenni. Otthonom Szerencs, Budapest, de egyikben sem lehetek mindig. talán, hogy érezzem a hiányt is. csak ide-oda rak az élet a nagy kezeivel. milyen picilány vagyok. de nem félek. a lelkemnek is van sok otthona: a testem, az erdők, rétek, Anyum mellett is szokott lenni, hogy vigyázzon rá. nem eszköz. annál különlegesebb egy dolog ám.

7105. napkelte után

valamiféle nyugodt érzés van most bennem, csak ültem a fűben a kertünkben, magamba szippantottam az ősz illatát, ami mostmár szinte mindig a levegőben van, hallgattam a csendet, olyan gyönyörű ez a szakasza az évnek. kinézek most is az ablakomon, teltszínekben ragyog a nap, pont rám (és még mennyi rám van a világon!), a felhőkre is ráfekszik a színeivel, kékes-rózsaszín minden. megérinteni a megfoghatatlan levegőt, aki annyi embert megölel, és őt senki sem tudja, de megpróbálni hinni benne, hogy lehet, és érezni akkor annak az érintését, aki messze tőled, mégis melletted. ez az a varázs.

18:32 : nap helyett lámpák. éppen most kapcsolták be.

7106. napkelte után

"how are you sweet, little paradicsom?"

hát egészen jól. Nagyiéknál nagyon jó volt, Nagyapa is jobban van, nevettünk sokat Nagyival, szedtem diót, hiszen már olyan régen ettem, olyan ősz-hangulatú volt minden, jól esett ide-oda tenni a lábam egymás után, figyeltem, fura dolog ám lépni.

7109. napkelte után

tegnap nagyon jól éreztem magam Petivel, sétáltunk a Duna-parton egy-egy sörrel (meg csokival persze), soksok finnországos és dániás emlékképeket rajzoltunk egymásnak, aztán néztük a Schönherznél a lámpakapcsolgatást, tökjó volt, aztánmeg még dániás képek  a 13-on és soksok mosolygós arc, utána meg egy éjszakai és fél1, jó volt. szimplát majd következő alkalommal.:)

7111. naplemente után

Anyu ezen a héten sem jött ki elém kocsival, így várt rám egy séta, igen ott az állomáson (amiről itthon sétálva fel a lépcsőn beláttam, hogy nem volt megerőltető és még a levegő is felfrissített). esett vmi esőszerű, beraktam Idoru-t, gyorsabban lépkedtem, egyik láb a másik után, sötét volt már, most is az van, elképzeltem  ahogyan meg akar valaki támadni (a könyv amit olvasok kisebb elborult hangulatot adott a szemeimbe és a lelkembe az csúszott lefelé) szóval megvolt előttem a férfi, szakállas, köpcös, büdös és ahogy követeli a pénzem énmeg belerugok és szaladok, szaladok, ha kell gyorsan tudok ám, felhajtottam volna a szoknyám, hogy még gyorsabban futhassak, majd ahogy a házunkhoz értem átugrottam volna a kerítésen (szerencsére már párszor megtörtént kulcs hiányában így biztos voltam benne, hogy nem okozna gondot).. ezzel már félúton jártam.. majd Nulladik változat:

"A városból eltűnt a fény,
Csak ketten mentek tovább.
Test a testben, szemek a szemekben,
Hogy csendben öleljék egymást.

Elhagyott testek sodródnak,
Mintha a folyó vinné őket.
De az csak a szél, és csak sötét.
Bújj hozzám halkan, s csak nekem beszélj!

Jössz velem kedves, ha én megyek,
Itt hagyva minden helyet?
Megy csak tovább az egész nélkülünk,
Mi csak táncolunk és szédülünk a felhők felett.

Aludni mélyen és csendben,
Mikor eljön a reggel.
Hiába szólítanak hangok minket,
Szavukra nem ébredünk fel.

Mit beszélsz, kedves,
Nem értem, miért mondod így.
Nézd, most megérintelek,
És otthon leszünk, ne félj!"

7113. naplemente után

tegnap olyan jó volt, bementem Miskolcra, találkoztam Zsófival, régen láttam már, beszélgettünk sokat, nagyon szeretem, ettünk fnom krumplilángost, ilyen finomat csak ott lehet kapni. sehol máshol. pont.

ma Nagyiéknál voltunk, néztem Anyum és Nagyit amikor nem figyeltek rám, olyan szépek, Nagyinak még a ráncai is olyan kedvesen hatnak az emberre. a sok gond ellenére mosolygós volt, jól éreztem magam.

Később találkoztam Nórival, vele is hihetetlenül jó volt, mennyi ideje már, igen, 14 éve nagyonjó barátnőm, örülök neki mindig.

Tegnap - ma kitakarítottam a szobám, elméláztam a sok emlék-apróságon, múlt-darabkák, ezek tesznek egésszé. de mégis volt olyan, amit tartottam a kezemben (egy kő, gesztenye vagy borosüveg dugója) és nem tudtam, miért raktam félre. kicsit el is szomorodtam, hiszen mikor régen azt félretettem, valami olyan történt, ami fontos volt nekem és most már nem emlékszem rá, hiány-rések, rossz, rossz. elmúlnak a dolgok, de persze ennek így kell lennie, kicsi a világ a minden-időhöz (múlt, jelen, jövő), és rájöttem, hogy nem is baj, hogy egy-egy darab már nem olyan jelentőségű, mint akkor volt, mert nyílt bennem hely, hogy újabb fény-képeket adhassak az időnek, változok és velem együtt minden, és jól van ez így.

Kattogó pillanatok.

Lehajló vigyázás –

A cipőfűző ontotta megállj.

Bekötni, bekötni  lassan

a született boldogság fonalát.

ismét a bal cipőfűzőm szokott kikötődni.. majd egyszer elmesélem.

7114. napkelte után

a vonaton aludtam. majd arra riadtam fel, hogy a testem összerándult, mert megérintett a mellettem ülő srác. ha alszom, még érzékenyebb vagyok mindenre. nem érinthet meg akárki. most csak ő. csak ő. Könyvajánló: John Fowles: A lepkegyűjtő

7115. naplemente után

"A  szerelem társasság.

Már nem tudok egyedül járni az ösvényeken,

Mert már képtelenség, hogy egymagamban kószáljak.

Egy látható gondolat űz, hogy gyorsabban menjek,

És kevesebbet lássak, de azért élvezzem, hogy semmi

                                                           nem kerüli el a szemem.

Kedvesemnek még a hiánya is, mint valami lény, kísér engem.

Már annyira megbabonázott, hogy

                              nem is tudom, hányféleképpen kívánjam őt.

Ha nincs mellettem, magam elé képzelem,

                              és erős leszek, mint a faóriások.

De amint meglátom, elfog a reszketés, mert nem tudom,

                             mivé  lesz mindaz, amit hiányakor érzek.

Egész lényemet oly erő uralja, mely rendre elhagy engem.

S az egész valóság úgy jelenik meg előttem, mint egy napraforgó,

                             S közepéből Kedvesem arca kiragyog."

7116. naplemente után

ma megint soksok ember, kedd-sok(k), miért pont ma? de emberek, kétszer annyi szem..

megnéztük a World Press Photo kiállítást. hatásos, de ilyen helyzetben hidegvérrel fotózni, hát nem emberi.. és mennyire éri el a célját, mennyivel fognak másképp hozzáállni az emberek az élethez? bárcsak felnyitna egy-két szemet..

7119. napkelte után

a tegnapi Nap-est kellemesre sikerült, nem volt most szomorkás, inkább  barátokkal mosolygós, régi ismerősökkel lélekbepillantós. Aztánmeg sörözős, majd gyönyörködős.

7121. naplemente után

"Hold me close and hold me fast
The magic spell you cast
This is La vie en rose

When you kiss me heaven sighs
And tho I close my eyes
I see La vie en rose

When you press me to your heart
I'm in a world apart
A world where roses bloom

And when you speak...angels sing from above
Everyday words seem...to turn into love songs

Give your heart and soul to me
And life will always be
La vie en rose.."

7122. napkelte után

lehajtott fejjel, ismét csak a lábak beszélgettek amint hazafelé sétáltam napfürdőben, hogy miért is miként történt, ahogy felnéztem, már mosolyogtam.

ha a szerelem egy folyó, amely mindig változó, de örök, és a boldogság tengerébe ömlik formálva közben kecsesen a kavicsokat szép kövekké, akkor ha bárki -ember- megszennyezi, tudja hát, hogy a folyó megtisztítja saját vizét, mert a kis patakok táplálják és erősítik, a szél hullám-táncával felfrissíti, az eső cseppjeivel még nagyobbra növeli és ismét tisztán fog csillogni rajta a napfény!!

7125. napkelte után

utálom a hatalmas kíváncsiságom, magam rántom bele a mocsárba, utána meg ha jön, és ott lát, hát nem szép látvány, kimászok mostmár mert semmi értelme sárosnak lennem.

7126. naplemente után

régen voltam ennyire rosszul, kicsit most nem-kapok-levegősen, mintha Anya annak örülne, ha sírni lát, kegyetlen dolog, de így érzem, hogy ha boldog vagyok ő az önfejűségével és a vak eszméivel belémszúr, hogy lásd, szar a világ, úgyis átvernek, ne légy boldog, mert úgyis minden a véggel zárul, miért ne hihetnék naivan? én nem tehetek arról, hogy Gábor írt nekem egy elbocsátó, szép üzenetet, miért kell még ezt is hozzám vágni? én tudtam lépni lehet,  hogy igaza lesz Anyának, de mi értelme lenne erre alapozni minden érzésem? és csak állok és undorodom az egésztől, hogy minden próbálkozásom ellenére már nem ismer az Anyám, és én nem akarom őt, megkeseredett, és engem is fojtogat a szavaival, majd annyit mond, hogy úgyis tudom, h neki van igaza és hányni tudnék az egésztől, komolyan felfordul a gyomrom..

már jobban vagyok. megnyugodtam. néha mintha visszafelé forogna az élet-kerék.

7130. napkelte után

Nézésed mélyfényű tapintás

Érintsd meg lelkem vérpiros hajnalát

Harapd el megmaradt életem fonalát

A végtelen vezessen tovább.

Marj belénk folyó-halált

Fedd fel szemünk mosoly-fátylát

Kezeim kösd a legvastagabb öröm-kötéllel szívedhez

Bőröd s bőröm ha kell széttépem

Hogy Eggyé váljak veled

Szerelemben..

ahogy kilépek az iskolából, az az út, talán mert onnan kivezető, talán mert szép fákkal ölelt, szóval ott mindig mosolygok..

most kicsit szomorkásan. néha kevésnek érzem ezt a szobát, most olyan hatalmas.. beleszédülök.

nem tudom megfogalmazni.. ilyen is van. az esőcseppekkel hullik az aszfalt-világra.

7135. napkelte után

érzések. valahogy most leírni azt, amik történtek nehéz, lehet csak azért mert nem is akarom, vagy mert nem tudom.

szerdán volt az Eleven Hold koncert, kicsit tartottam tőle, mert nagyon vártam és amit általában nagyon, abban mindig van szálka. Zsófi is itt volt és annyira örültem neki és még maga a buli is igazi Schönherzes buli volt, ami mindig jó. régivággyal meglepve.

csütörtökön Nórival és Dáviddal mentem Nap estre, kicsikét hiányosan voltam és ez még jobban belémivódott az est folyamán, most volt vers is Barbély Gábor előadásában, aki valami hihetetlenül kifejezően tudta elmondani Nap egy-két írását, persze mindenkinek a "huncut faszság" tetszett a legjobban, dehát fiatalok vagyunk..  ott voltak Daniék is, jó volt őket látni hiszen Hegyalja óta nem beszéltünk, azt mondta szól majd ha lesz éneklős-gitározós, Nariennel kisujj. az csak a gond, hogy már megéreztem az illatát annak, ha vele lehetek ott, és így minden olyan hiány-mért, ha nem simogathatom. Tamással csak picit beszéltem, nincs már mind2-egyiksem. és nem is lesz.

Pénteken voltunk a 95Ft-os vadászországban, olyan jól kitaláltam, hogy akkor csak a 0;0 a kezdet, és nincs múlt, de hogyne lenne, hiszen azzal formálódik az emberre jelen-eggyé, és érdekel is persze, csak még félősebbé tesz, mert mikoris igen 2 éve nyár végén megmondtam, hogy nehezen lesz az ember jó, és bár fogalmam sincs mi lett vele, aki akkor, és nem is akarom tudni, de várjunk csak akkor mégis mi bennem ez a hiszek-érzés? mert bennem van, mert átölelt és ezzel a kis réseken kipillantott a naivságom és azt mondta, talán mostmár előjöhetek. és hát én is változtam, de a bizalmam már elveszett akkor és nagyon nehéz azt visszanyerni, csak olyannak adom ajándékba, aki tényleg megérdemli.

7138. naplemente után

Imént néztem meg a Nővérem versei című filmet, volt egy pont, amikor kezdtem unalmasnak találni és elkezdtem közben bámulni a mennyezetet a szőnyegen feküdve, aztán egyszercsak jól megleptek és már akkor tudtam, hogy a következő sorokban arról fogok írni, mennyire tetszett. de lehet nem is akarom fejtegetni. egyszerűen csak tetszett.

Krizantém-illat. szép virág, de valahogy mégis olyan szomorú és morbid, bizonyosan nem tudta, hogy az emberek nem szívesen gondolnak majd rá, hiszen halál-virág, nem úgy, mint a romantikus rózsa, vagy a kis tavasz-hozó gyöngyvirág. de mégis, google a barátunk:  ''Az ősz igazi díszei a krizantémok - Chrysanthemum sp. Novemberben nyíló fajtái a kerti év végét, a tél közeledtét jelzik. Bimbóképződéséhez a nappalok hosszának rövidülése vezet." ez egészen szépen hangzik. hát szeressük őt is, ne legyen olyan szomorúság-illatú.

Őszi észrevétel

ma délután tizennégy óra

huszonhárom perckor lehullott

a legutolsó falevél is

(ilyentájt néha én is hullok

egy-egy meghatározhatatlan

típusú avagy nevű fáról

hogy ne féljek a súlytalanság

néhány ijesztő hatásától

abban a sávban megmaradni

pokol és menny közti világban

lebegni lebegni míg lehet

végpontjaim szimbiózisában)

(Székely Szabolcs)

7143. napkelte után

megint elszálltam picit a fészektől, az ujjaim lassan vékony jégcsapokká érnek.

7145. napkelte után

Mai lélekjelentés

Szürke ég, arcokkal

Tejeskávé, jégcsaporral

porcukros arc és kabát

megbotló, eleső fák

28 sor szemre rés

múlt-illat, zavart-érzés

bárányfelhő-fújta két pár láb

vágyó-holnappillantás

7147. napkelte után

tegnap a Költői est ismét mélylelkű volt, bár picit zavartvilágú is, volt november 4-e is, amit jó volt hallani élőben. és Csókolj fel innen? már nem.

"The red light of the sun,

slowly descending.

The sky is all I see,

it's never ending.

We could fly,

you and I.

On a cloud,

kissing, kissing.

The wind plays with the leaves,

the weather turns colder.

But as long as we believe,

love doesn't get older.

We could fly,

you and I.

On a cloud,

kissing, kissing.

On a journey of the heart,

there's so much to see.

And when the sky is dark,

you'll be right here,

right here with me.

Right here with me.

Kissing.

(Kissing, kissing)

(A journey of the heart)"