7238. napkelte után

ma úgy terülnek szét az ég ágyán a felhők mint egy nagy takaró, ami minden fázó leléknek menedéket adhat.

Anyum vett félkész csipszet. gyermekkoromban ettem ilyet utoljára. kérdeztem, hogy hol talált ilyet egyáltalán, meg hogy akkor szerettem-e. micsoda nosztalgia!

valamiért mintha minden fénylő csillag a házunk felett sorakozna. olyan jó beleszédülni.

Nórival jót sétáltunk, az utóbbi időben ismét nagyon közelinek érzem magamhoz, régen is az volt, de keveset tudtunk találkozni, mindig csak telefonon értesültünk a másik élet-lépéseiről. összefutottunk Szilárddal, nem számítottam rá, arra sem, hogy majd beszélgetünk is. régen volt.. aztán bár Nóri azt mondta ő már volt tejszínhab, mégis percekig bóklásztunk a Sparban mire találtunk egyet a gesztenyepüréhez. de 70%-ban tejszínből áll, míg a mellette lévő csak 30%-ban. (hm. tehát ha a kettőt összevetjük, 100%. hű.) .. minek olvasom ez ezeket. úgyis mindegyiknek ugyanaz a vége.. hazafelé amikor sétáltam persze hihetetlenül a legmélyebb tóban fuldokoltam, főképp mikor hazaértem és megnéztem T. naplóját, hogy valóban november vége óta a másikhoz is írt verseket. én meg magamat hibáztattam, hogy nem értettem.. pedig így belegondolva rengeteg utalás volt rá. csakhát ha az ember megbízik a másikban, az eféle dolgokra nem gondol. távolinak tűnik még az az idő, mire el tudom ezt az egészet felejteni. annyira fáj..

7239. naplemente után

Ma végre picit hasznossá tettem magam itthon, hosszú idő óta csak be- és kiesek.
ahogy a napsütésben álltam a falat támasztva mosoly jelent meg az arcomon. egy őszinte, ébredő mosoly. a napsütés simogatása tette. takarításkor megváltam néhány színe-kopott, poros levéltől, amelyekről már nem tudtam felidézni, hol találtam őket. így beraktam egy dobozba, pihenjenek ott. az emlékeket eldobozolni. melyik, mit érdemel..

ha holnap nem érnénk a keletibe 20 órára elvesztünk. a vonat világgá vitt minket.

"...

egy kutya túl rövid ideig él
hogy ne tudjon halálig ragaszkodni
amit én még nem láttam senkinél
vagy pszihésen olyan a génje vagy mi

mert más az őse farkas vagy sakál
hogy neki nem egy fogalom a hűség
az ember viszont folyton variál
hogy például hamu lesz hogyha tűz ég

és amit gondolt ő is asszerint
érezte magát nem valami jól
és csak most kezdi észrevenni mint
dob vagy harang a szív is ütve szól

és akkor már nem jobb a szalmaláng
nagy lobbanások enyhe veszteséggel
mint későn jönni rá a mi hibánk
hogy kvázi ami volt egyszerre vész el

..."

(Csordás Gábor: Találkozás - részlet)

7240. napkelte után
 

azt hiszem T. nem értette meg a múltkori búcsúm. pedig úgy éreztem egyértelmű. de azt sikerült kihámoznia, hogyan írhasson belőle olyan smst, ami minden lány álma. erről az egészről az jutott eszembe, mikor karácsonykor írta, hogy "nagyon szeretlek egyetlenem"..

és hol vagyok én? az őbenne lévő énénén mellett nem marad hely másnak.
hiszen velem már régóta szakítani akart, legalábbis a másik lánynak ezt mondta. biztosan ebből a célból mondta, hogy mindenképpen foglaljam le február 17-ére a színházjegyeket..

mert az a búcsú, igazi búcsú volt részemről. ( és az, hogy ő reménytelen szerelmes marad, benne élhet még. de így, hogy olyan csatát vívna, (ami a reménytelen szerelem fogalmát merítené ki) amelyben talán csak hosszú idő után lenne győzelme, az "őszinte, önzetlen" szerelme is elillan és új áldozatot keres. bár lehet, hogy csak én nem tudok bízni kettőnkben..)

nem kérek több ctrl+c ctrl+v szeretleket. nem hiszek benned már.

jelentem megvagyunk.

7241. naplemente után

vajon a néni be tudta kapcsolni a bojlerját? előttem van az arca, ahogy sír és remeg..

ma Felolvasó-est volt a Gödörben. pont. nem tudok semmiről sem írni. pedig annyi minden van bennem..

mindenki kérdőn fordul felém, mit csinálsz?  lesik a tekintetem, hogy éppen mi fordul meg bennem. mindenfelé szemek, tágra nyitva, merednek rám..

csak ő nem..ő csak halkan..

A többemeletes órák egyre gyorsabban kattognak

várt-merült-emelkedésem pillanata

Gyűlt-tekintetek fuvallata

Versenyt fut velem minden

Korhadt-emlék cérnaszál-cirkusza

Játszik megtörik és tovább mászik

Kérdez

Figyel

Hova?

Tűnt el és születik minden érzés.   

7242. napkelte után

a finnt lemondták úgyhogy most ismét várnom kell. pedig úgy megörültem neki.:/

ma volt egy olyan óra, ami érdekelt. Anyum is meglepődne, ha ezt hallaná, de tényleg igaz. Utazásszervezés. a tanár is korrektnek tűnik, és végre egy olyan, aki érti is a dolgát,a szakmáját. kirázott a hideg, amikor mondta, hogy majd ha dolgoznak.. két év még, és kikerülök egy hatalmas, megfoghatatlan térbe. azon gondolkodtam, elég lesz-e két év arra, hogy belenőjjek a testembe.

nem bírtam és nem is akartam megállni, hogy elolvassam a blogját ismét. hogy most az ő oldaláról nézzem a történteket. mostmár értem a dec.29-ei verset. elégetni azt, aminek nem szabad, hogy legyen.
de sajnos ha bennünk van, egyszer kitör még. minél jobban tiltakozunk. és ez is történt. az fáj talán mindenből kiemelve a legjobban, hogy érzelmileg kötődött a lányhoz. hogy mellettem volt hely neki a szívében erre. nem telítettem meg belül, volt egy rés, amibe pont belefért. annyira fáj. és semmi sem magyarázat arra, hogy hazudott. arra nem lehet magyarázat. tudom, hogy nem lehet a múlton változtatni, és a jövő tiszta és szűz. tudom, hidd el, nem tenném amit teszek, ha nem tudnám. (ne olvass kérlek, mert felkavarlak téged is még jobban. ezerszer végigfutott körökbe fáradok megint. de most ezt kell tennem, hiszen magamban sem látom azt amit régen)

tegnap tudtam sírni először igazán az egész miatt. hogy láttam és felkavart. és hogy szeret. és most tudom, tényleg csak engem.

áh, rohadtfáradt vagyok, fejemfáj. Tündivel majdnem vettünk egy bilincset Bálint-napra, aztán inkább egy dvd mellett döntött. nem értem miért. érdekes, hogy játékboltban és szexshopban is lehet bilincset venni. minden korosztálynak ajánlott.

7243. naplemente után

nehéz.

Zolival kínaiztunk egyet meg Tandemban egy sör, közben meg beszélgettünk, ő valahogy olyan harmóniát tud teremteni, amit én csak hallgatok és azt mondom ezért (is) jó vele beszélni, elmondja milyen lenne, ha jó lenne.. csak ő sem érti meg, hogy én mindentodaadós vagyok, azt senkisem, mindenki csak furának gondol.

rohadtul igazságtalan az élet.

7244. napkelte után

elhatároztam, hogy kiírom Budapest összes fontosabb szállodáját és elmegyek megnézni őket. hátrányban érzem magam sokszor, hogy nem ismerem Bp-et, hát most behozom a lemaradásom.:]  már csak kell egy hasonlóan őrült ember, aki elkísér.

(szállodaismeretekből úgy is olyan pletykát hallottam a széllel szállni, hogy vizsgán tudni kell minden szállodát, hogy hol van és hány csillagos).

és ami még az 5 csillagos szállodáknál is fényesebben ragyog:

" A Zselic azon hazai kevés területek egyike, ahol a csillagos égbolt látványát elnyomó fények alig zavarják. Figyelembe véve, hogy a fényszennyezés mértéke az elmúlt évtizedekben rohamosan növekedett, és a nagyvárosokban és azok környékén az égbolt látványa messze elmarad a természetestől, kívánatossá vált egy olyan „rezervátum” létrehozása, ahol a csillagos égbolt látványa annak eredeti állapotában megőrizhető. A Zselici TK területén az adottságok ideálisak egy ilyen terület kijelöléséhez. "

Szerencs határán, a Bekecsi hegy tetején, a réten feküdve két éve nyáron. sosem felejtem el azt a sok, apró, ölelő csillagot.

7245. napba fordulva

A mai/tegnapi Költői Estet összefoglalva csak "rohadjon el ez a kibaszott önző világ."

a lány elmesélte a fiúnak milyen az ő világa; majd az pofonvágta a lelkét. 

még szédülök.

4057.

ilyenkor jövök rá, hogy mégsem vagyok olyan erős, mint amilyennek az emberek gondolnak. mert magamban beszélhetek akármiről. nem kell átfogalmazni, nem kell szelektálni, nem kell attól tartani, mit szól majd a másik. és ilyenkor, amikor mindent tudok, mert bent nem hazudhatok az érzésekről, rájövök, hogy mennyire gyenge vagyok. és ugyanoda jutok vissza. " a semmi ágán ül szivem."

7246. naplemente után

Most elég nehéz helyzetben vagyok, mert az utóbbi két estém két szélsőségesen különböző érzéssel lépett be az emlékeim közé.

Inkább kezdem a maival, mert még mindig a hatása alatt vagyok. A Vakrepülés Színjátszó Társulat Az éjszaka tapintása című előadása tette ezt velem. Koromsötétség. Nem látsz semmit. Ülsz, akármerre nézel feketeség. Egy kedves szerelmi történetet adtak elő. Mennyire szerettem volna, ha T-vel élhetem át ezt, ahogy terveztük. Istenem ezek az emberek, mennyi tiszta szeretet, az énekükben, a szavaikban, ahogy nekünk  „látó” embereknek megmutatják az ő világuk egy kis részét. Ahogy a szavak érintenek, majd egy kéz a megfoghatatlan semmiből hozzámér, sütit nyom a kezembe, az utazás részeként. Az illatok. Annyira csodaszép volt. És teljes sötétség, senki sem láthatta, hogy sírok. Talán ők érezték, nem tudom. De nagyon megható volt. Hazafelé sétálva könnyeztem, annyi érzés van bennem.. nagyon rossz volt az üres lakásba hazaérnem.

És a tegnap este.. ezek után még nehezebb róla írni. Lényegében csak annyit akarok, hogy jól éreztem magam, jót tett, hogy Zsófival lehettem. Kikapcsoltam az agyam, nem gondolkodtam, és jó volt látni ahogy az emberek körülöttem mindenki a maga módján kicsit nem foglalkozik ezzel a világgal. A következő Colorstar koncerten is ott a helyem. Ezt a koncertet megelőzte a Vágy című táncelőadás, ami azt hiszem megtette a hatását, mert elszomorodtam..

Annyira szar nem tudni bent, hogy mi lenne a legjobb, vagy vmi olyanhoz hasonló..

Nem tudom kifejezni Nórinak, mennyire hálás vagyok neki, hogy mellettem áll most.

7248. naplemente után

hatalmas kedvtelenség van bennem, a billentyűket sincs kedvem nyomogatni csak ülök a székemben és bambulok. lassan ideje lenne, ha vmi jó kopogtatna az ajtómon, nem csak az üres csendesség hangja süketítene meg.

megfojt az üresség szépen lassan..

7249. napkelte után

reggel megfájdult a torkom, a hasam megint görcsölt, érdekes, hogy csak a felkelést követő pár percben, aztán ahogy az agyam is egyre jobban elkezd dolgozni valahogy a szív a háttérbe szorul (tudatalatti), aztán ahogy mentem iskolába persze lemerült az elemem az mp3ba aztán majdnem írtam smst, de mégsem, mert felnéztem és miért ne sétálhatnék csak úgy? semmire sem gondolva. persze ez nem ment, de néha olyan jól el tudom határozni a dolgokat.

Dáviddal elmentünk séfsalátázni meg beszélgetni, elmondtam neki mit jelent nálam a meghódítás, aztán mosolygott egyet, a denaivat ki sem kellett mondania. és most megint itthon, a székben.

7250. napkelte után

2 sor fa, 6 sor autó. nem kellemes arány.

tegnap este még elkísértem Dávidot csámisire, nem is volt rossz, de nemigazán ismertem őket előtte. legalább beszélgettünk, meg hárslevelű.

7252. napkelte után

olyan szépséges az idő. tiszta. kimentem az udvarra, és a levegő érintő tisztaságába takaróztam, nem fáztam egyáltalán. csak álltam becsukott szemmel, a nap simogatta az arcom. olyan jó lenne boldogan mosolyogni..

Love is red sheets of pain
A flawless disease
Invisible chain
Oh lover scream out my name
Your spiralling song
Your tortured refrain

The music of your spinal cord
Your brainwaves crashing on the shore
You had my all but needed more

Your violence is golden

Nail the purple heart to your door
A conflict of souls
A beautiful war
But is it this pain I adore
Across the hot coals
I crawl on your floor

The rhythm of your breaking heart
Crashing as you fall apart
Longing for a brand new start

Your violence is golden

Begging for a mercy killing
Death gives way to new beginnings now

(the Scanners)

7253. naplemente után

feküdni a szőnyegen, a mennyezetet mennyire ismerem már, a múlt-repedések, mindegyikre emlékszem. Anya ma ismét lekurvázott és azt hiszem most besokalltam végleg. nem érdemlem ezt az egészet, ami hónapok óta történik velem, szeretnék jobban lenni, de csak lökdösnek és nem tudok így állni.

ma olvastam Nagyinál egy újságban, hogy egy ember 64-szer sír évente. sztem azért ez egy meglepően kevés szám. azzal viszont egyet értettem, hogy míg egy nő sír, a férfi inkább dühöng és meggondolatlan dolgokat tesz. aztán írta még azt is, hogy idősebb korban meg inkább a férfi sír többet. érdekes.

Anyával azt hiszem itt végeztem is a beszélgetéssel, kiszálltam a kocsiból és inkább hazasétáltam.

azt hiszem kezdek beteg lenni.

hát ühüm..

7254. napkelte után

az unalmas vonatút és az agyonhallgatott számok a fülemben, ahogy megérkeztem a Keletibe mintha T-t láttam volna,  ahogy ott áll és mosolyog rám, aztán szertefoszlott az egész..(előző éjjel azt álmodtam hogy ott vár rám egy szál virággal és mintha az álmomban tudtam volna hogy csak egy rémálom volt a történtek és nem kell félnem). de így csak tovább sétáltam, Verusba botlottam és hazajöttünk.

este Petivel találkoztam, két sikertelen finomforraltboros-hely-keresés (closed) után ittunk egy-egy forrócsokit és beszélgettünk, jólesett nagyon. aztán Kelenföld, nem, nem döntöttünk úgy, hogy körbeutazzuk a világot csak Csabiért kimentünk, 173-as, olyan szép Pest éjszaka, a fények, a duna parti séták emlékei.

holvanmáraza "csak tisztán csak szépen lehet kicsit kócosnak lenni ketten egy egészben"...

ez a hóesés nem tetszik. azon gondolkodtam, hogy ezévben még meg sem fürdettek a hóban, hóangyalkát sem csináltunk, pedig az jómóka. sokmindenjó kimaradt, ez a mai meg inkább csak nadrágbaszívós, ujjakatszétfagyasztós.

7255. napkelte után

hülye gportal, no majd máskor a verset..
ma sem lehet hozzámszólni és már utálom ezt, nem akarom megbántani a barátaimat a viselkedésemmel. csak az álmok, minden nap, minden éjszaka felébredni és bámulni a sötétségbe, nem tudok aludni csak nézek magam elé, pedig a testem nyomja le a szemem, de a gondolataim mintha kitámasztanák egy fogpiszkálóval a szemhéjamat mint a Tom és Yerryben csak ezen nem tudok nevetni. ajh.

" üresen állok mindennek háttal
veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren
vagy valaki mással
megfejtesz mindenkit jófej vagy mégsem vagy jól
tátongó ember
veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren
vagy valaki mással
jobb lesz
ma álmodban jöttem a hitedben hinni
és soha semmit nem képzeltem mindig is tudtam
hogy mikor mibõl mennyi
de egy mosolyba bújva még most is
az arcodra fagynék
veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren
vagy valaki mással jobb lesz
ha igazán élnél
én a válladról nézném végig ahogy élek
valaki mással
egyedül ébren
mindennek háttal semmit se szól
vele álmodni könnyebb mint egyedül ébren
mindennek háttal
igen a fonákon mindig
mindennek háttal .."

(Hiperkarma)

csak egy kis kedvességre vágyom valakitől, léleksimogatásra.

ma ahogy Eszterrel beszélgettünk ismét rájöttem, mennyire hatással van a gyermekre a család, a szülők hozzáállása a  világ dolgaihoz. Eszteren és rajtam is, és másokon is nyomot hagyott az, ahogy bánnak vele. nem véletlenül nincs bennem semmi önbizalom, lettem ilyen gyakran magambaforduló. Anyu talán nem is akarta, hogy ez legyen, azaz biztosan nem. de sokszor nem gondolkodik, milyen súlya van a szavainak. és mit okoz ezzel. nehéz.. de a változás lehetősége bennünk van.

este költői est, remélem ez most nem fog annyira kicsinálni mint a múltkori.

csak fordulnék a fény felé, mint egy kisvirág, törékenyen, de kérőn, a napsugár melegével erőt adna, én ahogy csak tudnám, viszonozni próbálnám. nekem gyökerem van, nem tudok mozdulni. a nap fénye mindenhova elérhet, ha akarja.

7256. napba fordulva

hüpp, inkább már aludni kellene, de most valahogy a balatoni tábor hangulat az Est után még nem tud elaltatni pedig a testem megint lázad már.

Szeretek Nórival nosztalgiázni. meg két pszichológussal a szexualitásról szóló előadás után találkozni. megvitatni az órán elhangzottakat. a tudatalattim a garbómban. a Filterben van a legfinomabb forraltbor. meg az ő szemében. pfúj de büdöscigiszagú lettem. B.Zs. ismét mondta, hogy a Philip Morrisos modellről mindig én jutok eszébe. egyszer már utánajárok annak a nőnek. jaj ez vmi alkoholosfilces mosolygós fej itt a karomon, a nyelvet meg csak én kaptam. meg a homlokpuszit. meg az a rohadt éjszakai. az a cudarhideg. de sosem érek haza.

ááá, ez annyira jó klip:

http://www.youtube.com/watch?v=JUtHZkohwyQ&mode=related&search

hű de korán és későn végződik ez a nap. szóval ha azt nézzük ma kétszer voltam a Filterben, ugyanúgy két finomforraltbor, a Hermanpóver+Johanni, a finn srác. kellemes volt, az összetartás ugye, csak mintha két út lenne a fejemben, mind a kettőn én sétáltam ugyanolyan tempóban, az egyiken nevetettem és jól éreztem magam, felfelé néztem az emberek arcát kutattam, szemükbe néztem. a másikon.. lehajtott fejjel csöndben sétáltam és az út nemlátott vége félő lépésekké formálódott a lábaim alatt.

7259. napkelte után

hm, lehet kicsit itt elkalandoztam a napokban, nodesebaj.

tegnap találkoztam Ádámmal, olyan régen láttam már hogy idejét sem tudom, combig sétáltuk a lábunkat (izomlázam is van ma), közben csak csendesen beszélgettünk, igen, lehet itt kellene hagyni mindent és kimenni mégis valami jobb világba, de van, ami itt tart. kaptam csokit, voltunk alexandrában (őt inkább az unix érdekelte énmeg nézegettem öltöztetősbabára emlékeztető könyv, ó megint az emlékek). és a Duna sötétben, az oszlopfények, olyanszép.

aztán találkoztam Nórival, átmentünk hozzá, közben a metrónál énekeltünk kiiiissszmíííít, óazaszám serdülőkorikedvenc de az érzés még mindig bennem volt, teáztunk, annyira jó ott bent, hogy megmaradtunk egymásnak ennyi év után is, és azt hiszem egy igazi belsőénkiadós beszélgetésünk volt, kettőkor már ágyban is voltam. utálomazéjszakainismerkednivágyókat.pfúj.

7260. napkelte után

jó volt tegnap látni T-t. aztán a vonat megint messze hozott, a sínek, ennyi köti össze a távolt és a közelt. egy hosszú vasdarab. a család, a szobám nyugodtsága, a szőnyegen fekvés, megint egy somlói. szomorúég. várom már a tavaszt. fűbenfekvés, tollas, mosolyarcok.

csöppnyi fény szűrődik be. ki kellenenyitni az ablakom, hogy a friss levegő is csiklandozhassa bőröm.

(tudom, hogy ezzel, amit most leírtam felkavarok néhány embert. egyeseket azért, mert most tudhatja csak, korántsem csöndesültek bennem az érzések, csak formálódnak. téged pedig.. mert újra és újra feltépem a gyógyuló sebeket. de ezzel jár. és neked is ez jelent valamit. ami bennem van. feltépni, gyógyulni, mígnem egyszer a sok heg ellenére is széppé válik a lélek.  így hát elnézést mindenkitől, de ezek az érzések nyomják a lelkem.)

7263. napkelte után

hüpp, vicces volt tegnap úgy tejbegrízt főzni, hogy ott áll mellettem két fiú és le nem veszi rólam a szemét. de jó lett szerintem, node azért a  karamellás tej is.:] és akkorsemszeretem a sárkányölősmetált.

aztán találkoztam T-vel. ültünk a Városligetben, kaptam csokis kroaszont meg egy nagy napot, remélem lassan nem jönnek majd kézenfogva vele a rossz emlékek és csak a mosoly marad.

mostmeg beleléptem egy víztócsába a fürdőszobában és utálomezt. mint ahogy azt is, ha a 10es papírzsepiscsomag nem a kijelölt vonal mentén szakad fel.

hüpp, küszöbön áll a jóidő, integet, és az annyit is tesz, hogy lassan fűbenfekvős idő lesz.:] meg hempergős. a tavasz illatánál talán nincs is finomabb. remélem ha kellő mértékben átjárja a testem a kedvtelenségem is elszáll a szellővel.

" A test egyfelől gyönyörű és precíz mestermunka, ami képes szigorúan megfeszülni és lágyan elpilledni, ki tudja húzni magát és meg tud hajolni, ugrik, forog, vetődik, ha kell, repül. De megejtően sebezhető és néha borzasztóan visszataszító is. Máskor meg őrjítően vonzó, észvesztően kacér, később esetlen és bágyadt, öreg és fáradt, kiábrándító...

És vajon mit is rejt ez a test? Üres belül, kong, mint egy nagy bádoghordó? Vagy ott lapul a szellem, ami csurig tölti a testet élettel, energiával, szépséggel? Mi vonz, és mi taszít, és egyáltalán hogyan képes ez a test ilyen gyönyörűen beszélni saját magáról, menthetetlenül beleveszve a mozdulatok világába? "

7266. napkelte után

no most valahogy betűkbe kellene önteni azokat a sokféleszínű esőcseppeket belőlem..

szerdán összegyűlt a négyescsapat, úgy, mint régen, aztán kiscsillag is volt meg csá,misi is, mondtam Verusnak hogy mindenkit megőrített a zenéje, ő meg örvendezett, hogy milyen jó, hogy elmentünk, hát kellemes éjjel volt, utána meg bambulós..:]

csütörtökön találkoztam Hópihével, egy mindentkiadós mély beszélgetést adtunk a csendnek a városligetben. aztán átjött T., az estét, a szavait, a lelkét őrzi az éppen kiszárítófélben lévő vörös rózsám..

virágbazárt-világ.

7267. napkelte után

ez most nagyon jól esik.. egész délután colorstar megy, de ez a szám, annnyira jól lehet rá elszállni..

Another Day

When your pulse starts to beat,
when you're born just like a scientific miracle.

When you wake, start to feel,
when you sleep, let's start to make a film about the day.

When you take, when you play, when you sell,
when you have to pay for everything.

When you love, when you hate, when you hope,
it's just a scientific fairy tale inside your head.

A day, another day, another day. . .
It's just another. . .

You can hide in your dream,
fantasize and make a film about tomorrow.

Don't you think it's for real,
What you see is just a scientific, spherical painting.

When you come, when you go, when you stay
or just lay down on your bed and wait for tomorrow.

Don't you think it's for real,
what you hear, is just the scientific, spherical voices.

It's just another scientific miracle under the Holy Sun.

áhh, de jó volt az a koncert..

a (női) megérzéseimen gondolkodom. hogy mennyire hiszek bennünk. Hópihe mondta, hogy csak az a jel, amit magunkban azzá akarunk tenni. én is így gondolom. (sodróóódunk) jó lenne. lassan kezd kisütni bennem a napocska. és azt hiszem mégsem ölte ki belőlem T. a naivságom és a remény-világaim. ennek az érzésnek nagyon örülök, hogy megmaradt. olyan jó tisztánélni. egyvonalon táncolni.(hm, ez az egyvonalon nem tudom, hogyan jött, mert azért nem egy a vonal, de talán majd később értelmet nyer) megviselt az elmúlt idő. meg is változtatott. (Dávid valahogy célzott rá és igaz - a fiúkhoz a hozzáállásom.. nem, nem akarom kihasználni őket továbbra sem, nem ilyen téren.) csak valahogy mégis más. (another, another day) majd ha megszületik bennem a konkrét gondolat leírom. de a megérzéseim. fura hogy beszél bennem valaki. (jajaj) Mind2 egyiksem régen azt mondta ilyen helyzetre függesszem fel a benső beszédem és ne beszéljek magamban. de most csak ő beszél. én csak hallgatom, nincs kedvem válaszolni. vágyódok kicsit. amennyire észrevettem háttérbenállós lettem. de (jaj meg a bolondozás, kalandozás..azisjó) valahogy mégis ki tudom engedni a benti dolgokat. elég egy érintés hozzá.

más: tegnap megnéztem G. képeit. régen tettem már ezt, de pont azon az oldalon nézelődtem, és valahogy jött a katt. először mosolyogtam őt nézve. a szép emlékekre gondoltam, az idő (és persze ebben benne volt az is, hogy gyorsan szerelemre találtam) elmosta a szomorú emlék-képeket. úgy örültem neki. szerettem szeretni. remélem boldogan él.  

7268. napkelte után

az év első ibolyája.. nem tudok betelni az illatával. Anyum hozta a kertből. ez az illat.. annyira finom.

7270. napkelte után

hüpp, a tegnap estét is jól bejártuk, körbe, körbe. volt ott meg mi is West Balkán, Kultiplex, végül Trafó Bár, a hétfői hangulattal, aztán nutella (kizárólag 2.00 után) meg reggel sietés.

és végre nem kell rágódnom a miérthogyanokon. kinyögte. érdekes mennyiféle nyögés létezik. vagy erről már meséltem? most inkább nem teszem.

7271. nap már elkezdődött 4,5 órája

hüpp, imádom a schönherzes bulikat. így a legeslegeslegutolsón résztvéve (defurán hangzik) a hangulata a helynek, a közvetlen szemek hiányozni fognak. hajh, de nagyonjóvolt most is. de azért a szemeim sem bírják, úgyhogy mostmár nem is próbálom eltalálni a billentyűket. egyszerűen csak tüdüdüdüddüü...jó volt.:]

7272. naplemente után

régen voltam ilyen fáradt. a hét eseménydúsra sikeredett, most ez így van jól, ideodamenni, kikapcsolni, mosolygörbét rajzoltatni.

tegnap Tape Undergroundon voltunk és tetszett élőben is, aztán picit M-mel beszélgetés, kedves. éjszakai, kabátbafolyós gyros. néha minden olyan más, és mégis ugyanolyan.

7273. napkelte után

ajh, ezek az álmok..

összefutottam a városban Attilával, meg lettek dícsérbe a zöld szemeim, (haha, Gergő ha olvasol remélem vmire figyelmes lettél:P) egy perc alatt annyi bókot kaptam, hogy el is raktam gyorsan párat a zsebembe.

lassan megint át kell változnom konyhatündérré. lepcsákmacoktócsnikészítés lesz folyamatban.

nemjó a kedvem. nemakarok rosszul lenni. olyan jó lenne csak a fűben feküdni, közben a felhőkre bambulni és mosolyogni valaki kezét fogva..

Az aki táncol az nem te vagy, te maga a tánc vagy,
Nem te járod, téged járnak;
Akit átkozol éppen az lesz a párod
Feketepéter fogom a zsákot.

Ha nem bírod el de megbírod ébren
Maradok én is veled az élen fenn.
Tudom a dolgod, tudod-e hol vagy?

Jaj, csak azt ne mondd nekem, mert nem hiszem,
Hogy te nem gondoltál még arra sohasem
Hogy a gonosz nem az aki kínoz odabenn.

Hanem?

Aki könyörög hozzád hogy ereszd szabadon az a gonosz,
Akiről végig azt képzelted hogy jót akar neked;
De megijedni tőle nem mersz, mert olyan vagy te is mint mindenki.

A legjobban azoktól tudsz a plafonra mászni
Akik csak úgy minden ok nélkül a hátad mögé lopakodva a füledbe súgják hogy:

Ne félj!

Magadban olyankor magadra mutatsz, és azt kérded tőlem hogy:
"Miért? Talán úgy nézek én ki, mint aki fél?"

Hát, talán...

De most egyet se félj, különösen tőlünk ne!

A rossz utakról hozzuk neked a jóhíreket,
Mert a jóhíreket hozni csak a rossz utakról lehet;
Akik az értelmét keresik mind élni felejtenek.
Ez titok volt eddig de most jobb ha megtudod:

Csak úgy nem jutsz pokolra ha magadtól odamész,
Két szék közt a padlóra is csak akkor nem kerülsz,
Ha belátod hogy muszáj vagy és arra a kis dombra
Amit emlegetni szoktunk most magadtól lecsücsülsz.

És azt mondod, gonosz vagy, tudod hogy nem vagy az.
Ezt mondják mások is, te meg ha bebizonyítod nekik azt,
Hogy neked van igazad mégis, akkor lettél gonosz.

Te is - mint mindenki -, élni szeretsz leginkább,
És leginkább félni, leginkább félni szeretve fogsz!
Most ne tegyél úgy, mintha nem te lennél,
Aki nem te vagy, mert:

Az, aki zsákbavarr
Nem te vagy, te, igen a zsák vagy
Nem is látszol, mégis látnak,
Ahogy átkozod őket attól vagy álmos
Feketepéter, ide a zsákot!

Te nem bírod el, mi meg bírjuk ébren,
Maradunk! Fenn!

Az igazságot, bárhol legyél, a sarokban keresd!
Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd,
Feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra,
Hogy bármire rájönni valójában semmi.

És fogást sem talál majd rajtad,
Úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak,
Akinek a másén kívül nem kell senki,
Kerüld, és titokban bámészkodónak nevezd.

Te is, mint mindenki, azzá akarsz válni, akivé nem lehetsz.
Az erő ide nem elég.
Ide az erőnek az erejét kell, hogy most hogy megkeresd!

Keress magad mellé jeleket, merthogy betalál majd mindegyik.
Amelyik meg nem, attól meg a szabály erősödik.
A szabály, hogy az ember magáról beszél,
Magával, ha beszél
Bárki nevét mondja bárki szemébe.

(hpk)

" Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
 
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
 
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok. "
 
(József Attila)
 
 
7274. napkelte után
 
-         Meg kell tanulnod lefoglalni őket!
-         Igen, tudom.. de mi mesét is néztünk, meg zongoráztunk,
megtanulta a süss fel napot, igaz nem teljesen úgy, ahogy, de
jól hangzott. Micimackós társasban győzött mindig és a 
ki-kicsoda játékban az a lány volt a kedvence, aki nekem 
volt, képzeld, meglepődtem.
Azt mondta öreg vagyok. Ő még csak 7 éves, tágra
nyílt szemekkel nézett mikor mondtam, hogy 20 leszek. 
Fárasztó dolog a kedvében járni.
-         De azért jól eljátszottatok, igaz?
-         Igen.. Nekem a   kívánós játék tetszett és fájt a legjobban.
-         Az milyen volt?
-         Kívánni kellett, és ő azt teljesítette. De azt mondta, csak
olyat kívánhatok, amit lehet teljesíteni könnyen, mert sajnos
nem tud mindent. Pedig a remény-tűz egy pillanatra melegített,
hogy hátha.. de azt sajnos nehéz lett volna, talán majd ha 
nagyobb kistündér lesz elhívom hozzánk, és megkérem próbálja 
meg teljesíteni.. Aztán végül a polcomon lévő méhecskét kívántam..
 
 
 
7277. napkelte után
 
mindig is utáltam ha megmondták mit csináljak.
az utóbbi időben kevésbé ismert/idegen emberek 
is próbálják ezt tenni. hát jelzem, hogy semmi köze 
senkinek ahhoz amit én teszek. csak annak van, akivel
és csak KETTEN döntünk arról, amit. elegem van.
mert itt mindenki olyan okos. hamarabb senki sem 
tudott egy rohadt szót szólni hogy mi megy a hátam
mögött. akkor mindenki csöndbencsücsült.
 
 
7278. éjfél után 
 
itt ülünk Szabival.
 
 
7279. napkelte után
 
noszóval, igen itt ültünk még fél3kor is, és jó volt nagyon
meg az egész este, biliárdban taroltunk, hihi. 
jah, a meglepetések estéje. én miben is lepődtem meg..(?)
no azt már elfelejtettem. valamiben kollektíven asszem.
nomindegy.:) aztán meg hahaha éjjel (:P) következő
nap viszont megint nagyon fájt a fejem, és ennek 
már a felesemtréfa. remélem ma nem kezdi el.
 
valahogy most nagyon rámtört az egyedüllét. ahogy
sétáltam haza, majdnem elsírtam magam. hát jól
egyedül lettem maradva. de legalább hazugságok nélkül.:(
jó lenne csak tisztán szeretni, és szeretve lenni..
még mindig olyan zavart-lélek..
 
"...Mentek tovább a sivatagban. A fiú szíve napról-napra 
csendesebb lett. Nem akart már tudni sem az elmúlt, 
sem az eljövendő dolgokról; ő is megbékélt azzal, 
hogy a sivatagot szemléli, és hogy a fiúval együtt a 
Világlélekből merít. A fiú és szíve nagyon összebarátkoztak, 
már nem lettek volna képesek megcsalni egymást..."
 
(Coelho: Az alkimista)