7280. napba fordulva

juj most megint gondban voltam a napokkal, azt tudom hogy fél2 van és megint kicseszek a testemmel de rohadtul nem érdekel most. Nórival arról beszélgettünk, azaz mondta hogy mostanában sokat gondolkodik az életen, az értelmén annak, és hogy valójában nincs is. (utazásra hívom fel Önöket, háttérzenének ajánlom az Eleven Hold: Javallat című számát) fura, hogy ő is id jutott, azonnal bevillant a külsőbelső kép, zuhanyzó, régi albérlet, G. a szerelmem de mégis ott csöpög a víz rám és sírok mert rohadtul nem láttam értelmét az egész életemnek, kerestem de nem láttam, szar érzés, hetekig úgy keltem, holott semmi gondom nem volt a tenger felszínén, csak ott nagyonbelül, hogy miért is csinálom ezt-azt, mire jó. merthogy nincs értelme, meghalunk és nincs értelme semminek. most valahogy mégis itt járok, annyi különbséggel, hogy nem járnék itt lehet ha elmegy az a nemistudomhogyanillessem szeptemberben T.-vel eleven holdra és én másba szerelmesedek bele (talán) de az is lehet hogy pontosan itt járnék, bár rosszabbat ennél az érzésnél nem tudok jelenleg elképzelni, dehát biztosan van, mert ez csak büszkeség kérdése, a francokat. és megint nyakatekert kurvaság, miért beszélek így, ez akkor ott az üllői úton sétálva fogant meg bennem és már akkor tudtam hogy rohadtcsúnya töltelékszavakkal fogom rondítani a bejegyzésem, de ezt a nihilt másképp le sem lehet írni, csak rohadék töltelékszavakkal, néha úgy érzem magam mint a Zabhegyezőben a srác, most ez nem tudom hogyan ötlött belém.

szóval és betűkből álló nyújtózkodó mégtöbb szóval tettel nem mert félek mindentől, semmi értelmét nem látom ennek az egésznek, és az szomorít el a legjobban, hogy eddig láttam úgy hogy utána egy ekkorát kellett csalódnom, mintha a sors pofonvágott volna -értem már ezt a szójárást- hogy ne bizakodj már te kis naiv, mit akarsz, ebben a világban nem lehet vagy ha igen tádáám, nesze itt a köszönet. mert még mindig kurvára nem értem hogyan lehetett ilyet megcsinálni (azt hogy most velem az megint mástésztaféleség, miszerint 20 évesen minek kezd az ember egy gimis fiúval, ég és föld be kell ismerni de az elvárásaimat félre tudtam tenni és élveztem mégis) persze felesleges a múlton rágódni, lépj már túl, felejts el mindent, mostmár jó lesz! tényleg mintha minden megváltozott volna, csak a párnában van itt az illata (meg más is ami miatt ki kell mosni..) jó lenne persze elfelejteni a dolgokat, de félek akkor vele együtt tenném, hiszen ő tette azt, amit el kell felejtenem, vagy be kell vezetnem az agyamba a szelektív felejtést, de akkorsem tudnék csak a testére emlékezni mert a lelke kurvára máshol járt, no persze mostmár mellettem, ilyenkor bassza meg, amikor már összetörtem apró kis darabokra, naja cellux és akkor az egész újra egy lesz de tele lesz törésvonalakkal. mert a hegek fognak mindig arra emlékeztetni, amit már persze akkorra elfelejtettem, mert túl kell lépni, mondogasd magadba lefekvés előtt százszor és sokkal könnyebb lesz, kelj ezzel a gondolattal és akkor mégjobb, látod milyenné tettél? olyat hoztál ki belőlem, minden félelmemmel belülről..

na de ez az, hogy még mindig vele foglalkozom, amikor fény ragyogna rám, és melegítene a sugaraival, soksok kezével simogatna, de vele foglalkozom, rá gondolok, hát most bizonyítom be kérés nélkül, hogy valóban tisztán szerettem, ( azt meg mindenki bízza saját felfogására és hogy értelmezési tartományának része-e az hogy az, hogy itt nyilakat dobálok magamba a szeretet miatt van-e) mert még mindig belül képes vagyok vele foglalkozni, gondolom sokadmagammal megint, úgyaz izgi, ma azt mondta El. sokoldalú vagyok, napersze, van nekem mindenféle oldalam, nemrég megismertem a dühöngőt is, amit 20 évig rejtegettem, most a sorvadó, ami már néha idekacsintott azokkal a bandzsi szemeivel, mostmeg új napra ébredek mindjárt és jó lenne kicsit boldogabban igazságszerint nagyon jó volna..

és mielőtt azt kapnám, mint én aki hajaj de mértéktelen, egy korty alkoholt sem ittam. egyszerűen csak kurvára egyedül vagyok és nagyon rossz.

az utazás véget ért, köszönjük, hogy utazásához engem választott. viszontlátásra. jóéjszakát.

7282. napkelte után

tegnap meglátogatott Katinka, 4 év lélelkiésbeöntés kollégiumban minden nap, most meg a szél a pici virágporokat elsodorta az ország különböző pontjaira, olyan boldog voltam hogy láthattam.

este Hiperkarma volt, tömegbefulladás, várt-érzések nyomták a testem, a szívem, csak a villanykörte hold és az érintés, bőr-bőr, szívbe. mint régesrégen. tisztán.

7283. napkelte után

olyan szépen kergetőzik a napsugár a széllel, hogy a végén még kifújja a szél a kérdőjeleket és melegséges mosolyban születik újjá.

tegnap kaptam levelet Horlától. azt mondta, így képzeli el a világomat:

" Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hüvös és öreg az este. "

(Weöres Sándor)

versben még nem próbáltak kintté tenni, rajzolni fehér, tiszta papírra a bentem. meglepett, léleksimogató.

és írt még valamit, amit ha kiteszek ide remélem nem haragszik meg, hiszen magánlevélbe született gondolat, de olyan igaz és szép.: " Az ember élete úgy viszonyul a világhoz, mint a víz. Levegő lesz, felrepül az égbe a fényhez, aztán visszazuhan a földre. De aztán megint odafent lesz. "

" Termeket
Szült az élet,
Olyanokat melyben 
Téged,
A halványodó fények 
Keresnek.
Árva asztalt, 
S széket,
Melyen alakok utaznak. 
Arcaikról üres
Hangokat hallanak
A termek ólom lécből 
Vert kerítései.
Üres sárgás fényt,
Zuhanó plafonokat,
Melyeket az eső hideg 
Cseppjei lemosnak.
Falakat, s talán 
Ablakokat. 
Keresztül húzódó, 
Vörös függönyt.
Termeket. 
Melyben látni 
Az élet módszerét;
Mint kristálypoharak
A földre hullnak, 
Szilánkjai szívünkben
Utolsó pillantásunkkor 
Bent ragadnak. "

(Lázár Bence)

Cigarettás doboz. 
Kósza szálak.
Csikkek a hamuszín homályban.
Zsebedben nyugodtan a doboz.
Az ott mind én vagyok. 

Kirángatsz. Visszadugsz. 

Függés a világ.
Elszorított markok a zsebekben.

Odanyúlsz. Visszateszed. Elfelejted.

Izzadt kezek a kátrányos levegőben.
Fojtogatás mindenütt. 
Fojtogatás a fülledt torkokban, 
Fojtogatás a légcsövekben.
Fojtogatás a megszűrt lelkekben. 
Mind én vagyok. 
Szürke doboz. 
Benne kósza szálak. 

Eldobod. Eldobsz.

Körülnézel. Mögötted semmi. 
Én vagyok.
Füst a falakban.
Füst az elfogyott zajban.
Magányos dohányzó asztal. 
Nem kapunk levegőt. 
Te is megfulladsz.

(Lázár Bence)

7285. napkelte után

először is szeretném idebiggyeszteni egyik álmom megfejtését(?). hétfőn éjjel álmodtam, egy épületben voltam és a különböző emeleteken teljesen más álmokat éltem át, más emberekkel más szituáció, közben a lépcsőn sétáltam a különböző emeletek között, a fura érzés még mindig bennem van. megnéztem online álomfejtős könyvben:

EMELET-Szerelmi vágyak jelképe. Ha lentről nézel fel emeletre, minél magasabb, annál reménytelenebb szerelem; emeleten fent lenni és lenézni: hódítás; minél magasabbról nézel le, annál nagyobbnak érzed sikered.

hahaha.

tegnap moziban voltunk Szabival, az Idő című filmet néztük meg, úgyhogy ez olyan filmajánlás most, mert hatásos volt. este lefekvés előtt még ezen gondolkodtam. mennyi mindent képesek megtenni az emberek a másikért. mire képes a szeretet.

( http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=78760&i_city_id=3372&i_county_id=1 )

mozizni akarok sokat. jódolog.:)

7287. napkelte után

talán tegnap éjjel kellett volna írnom, akkor ismét rengeteg érzés telítette meg a testem, mindenhovabelefolyt.

a Költői Est keltett bennem fura érzéseket, múlt-jelen-jövő kuncogott. ahogy elgondolkodtam, hogy miért volt pont annyi az, ami múlt volt és miért nem volt kevesebb és több, hogy az "elmúlás a legnagyobb ajándékozó.." talán majd egyszer mosolyogva fogok erre a mondatára B.Zs.nek bólintani, most csak ízlelgetem szomorúan. emlékképek, talán pont a félszázalék miatt volt minden. és hogy megtörténik ez is, hogy B.Zs. nélkül Eleven Hold, 2003 óta ez az a zene, amit át tudok teljesen érezni, a hangjába szerettem bele, a világába, amit ő adott, és elmúlik, lezárul egy periódus. ilyenkor érzem az idő múlását.

és a jelenben kavarogni, igen talán nem véletlenek a kövek a folyóban, lehet. de mégis talán azért volt ez a hasonlatom, mert félek a víztől, a fulladástól, bizonytalan.

és a jövő? alakul, mint kézműves keze alatt az  agyagváza.     

7289. naplemente után

megint eléggé elkeserített Anya, furcsamódon nem is az, amit mondott, pedig mindig lyukat fúr a szívembe a hangos fúrógépével az, hogy nem bízik abban, hogy sikeresen meg tudok valamit csinálni, végighallgattam a felsőfokú nyelvvizsgámkor is, hogy nem biztos, hogy fog nekem menni, aztán csak meglett 90%-kal és a mai napig büszke vagyok rá, hogy olyan állapotban így sikerült, végighallgattam az érettségikor is, mégis meglett a másik felsőfokúm is, de ő tudta, hogy nem fognak felvenni a másik suliba, hát most megint itt vagyunk a szakmaim előtt, hogy fenyegetően azt mondja, idegenforgalmi témáról lesz majd a csevegés, és csodálkozik, hogy tudom, végülis egy évig szakmai nyelvet tanultam, node sebaj, ő arra már nem emlékezik. de köszönöm neki azt, hogy ennyire érzékeny lány lettem, kurvasok önbizalommal. és mégis erős tudok lenni. mert akarok. visszalyukadhatnék a régi bejegyzésemhez, hogy egy idő után más veszi át a szülői szeretetet, másnak kell. ide érkeztem, itt nincs olyan, hogy visszafelé megy a zöld sáv.

ma ahogyan leszálltam a vonatról Szerencsen Nórival nyárillat csiklandozta az orrom, jó lenne az a régi nyár, amikor pingpongozunk a panelokon és ment le a nap és mi csak nevettünk, jó lenne bizony. azóta többet keserű ízű a szám.

7291. naplemente után

Tündivel sétáltunk Városligetben. olyan illatuk van azoknak a fáknak, mint Szerencsen. otthon-féle. domb. vérmadár. csak teljesen másképp.

ésjaj. holnapután angol szakmai nyelvvizsga. furamódon picit várom is. szeretem az angolt. és legalább oldhatok feladatokat..:D beteg. évek óta az egyetlen dolog, ami lelkesít. pont ezért félek a kudarctól ennyire. holnap kisdobosbecsszó, tanulok.

7292. naplemente után

T. és  nemföldi helyünk a Népligetben, gitározott nekem, nemisakármilyet. virágok nőttek a hiány-helyre.

kéremszépen, tessék nekem venni guillotin-t szülinapomra. olyan összecsukhatót, hogy vagy a szekrény mögé, vagy az ágy alá beférjen.

nomeg foltosmilkát.

7295. napba fordulva

rájöttem, hogy az astoriánál szeretek éjszakaira várni úgy, hogy közben támasztom a falat, behunyom a szemem, sőt hogy egy bizonyos zenét szeretek az éjszakain hallgatni, amit most nem árulok el, hogy megőrizzem a titokzatosságom.:]

ma megismertem egy transzfesztita fiút/lányt, egy hályogosszemű kedves fiút, és beláttam, hogy jó dolog macifröccsöt nyerni pasziánszban. szeretem az amf-es barátaim. pesti tartózkodásom gyöngyszemei.

és arra is rájöttem, hogy már a soknál is jobban elegem van az elmúlt pár hónapból, a gyerekes emberekből, a komolytalan érzelmekből és a hazugságokból. kifinomult érzelmekre vágyom. ezennel lezárom így fél3kor az undorodósnapom. mindenki gúnyolódhat kedvére. csak ne velem, mert elküldöm a francba. romantikázzon mindenki ott ahol akar, akivel éppen akar, hazudjon össze-vissza kedvére szívtelenül de engem hagyjatok békén. majd én fordítom afelé magam, aki megérdemli. csak úgy mint régen, "ismét napraforgó lettem". jóéjt mindenkinek.

7296. napkelte után

Úgyis annyi a dolgunk. 
A szerelem végül is újplatonikus 
vívmány: azon gondolkodom, mi lenne, ha 
megpróbálnánk ilyen irányba 
tapogatózni, felhasználva meta- 
pszichikai és parafizikai 
ismereteinket. Például megbeszélnénk, 
hogy te pontban fél egykor odaképzelsz 
engem a Mechwart térre, én pedig 
ugyanoda képzellek téged, illetve 
egy kicsit arrébb – szükségképpen, 
de ugyanarra a padra. 
Két ideális tárgy sütkérezik 
a Mechwart téren! De vajon melyiken? 
Az ideális Mechwart téren? 
Agyam, mint tompa zsilett, csak kaparja 
a kiserkedő inkonzisztenciákat. 
Már az is kérdés, elképzelhetőek 
vagyunk-e te meg én. Vagy csak két 
olyan képzelhető el? 
– De ha csevegünk, vagy ölelkezünk: 
te akkor is csak 
funkcionális diszpozícióm 
körvonala vagy – vagyis egy határ, 
melynek te mindig mögötte maradsz 
mint e határ módosulásainak 
feltételezett oka, én hasonlóképpen 
– és a Mechwart térrel is ez a helyzet! 
Lévén a nyelv félrevezető: 
„Odaképzeljük egymást a Mechwart térre.” A locativus 
reális térbeli ténykedésre utal, 
míg a fiktív jelleg 
kizárólag ránk vonatkozni látszik. 
De alkalmazzuk csak a komplementer 
megfogalmazást: „Kölcsönösen egymás köré 
képzeljük a Mechwart teret” 
– s rögtön kiderül a viszonylagosság. 
Ha tehát két ideális tárgy sütkérezik, 
úgy ez egy ideális Mechwart téren 
történik – bár pusztán formális meggondolásból, 
mert nem lehet azt mondani, hogy ez valamiben 
különbözik empririkus egzisztenciák 
találkozásától a valóságos Mechwart téren. 
Ha csak abban nem (s ezt szándékosan a végére hagytam, 
mert ez a meglepetés), hogy az ideális 
fél egy nem múlik el. – Az meg nyilvánvaló, 
hogy két ideális szerető nem 
találkozhat a reális időben 
egy ideális köztéren. 
Az ilyen szerelem logikailag örökkévaló.

(Petri György)

LÁBUJJHEGYEN

Miként a fogkefén a sörte
szerteágazom nélküled.
Felébredek. S utána föl te.
Kávé. (De semmi szédület.)

Egynapi járóföld a város.
Ezer csip-csup ügy cseszeget.
A görcs, hogy újra s újra záros
határidőn belül legyek.

Két lábra állok, mint az állat.
Önmagunkért ágaskodom.
Dallammá bont ablaknyi tájat
rám-gondolásod. Nem tudom.

Nem tudom ezt se. Most csak ennyi.
Én itt, te ott. Kényszerszünet.
Lenni csak. Ha lehetne lenni.
Kávé. (De semmi szédület.)

(Székely Szabolcs)

7301. naplemente után

az elmúlt pár nap adott, tépett.. belémbújt, elbújt, félt, kipislogott, normafás levelek között feküdt, éhezett, belémbújt, elbújt, félt.. szétfeszíti a szívem az agyamat. mostanában egyperces tudatosan nem gondolkodom bentcsendet tartok naponta többször. jövőre ha ismét megyünk Pszinapszisra lehet a kivetítőn már az én testem (közelítve szívre és agyra apró számokhoz rendelnek majd hosszas magyarázatot) vetítik majd ki, és egy unalmas öreg professzor rajtam fogja ütögetni a pálcáját.
..M. nyugalmas levegőt adott körém. biztosan nem tudta, mert ha tudta volna már nem lett volna annyira olyan. pedig nem történt semmi. csak beszélgettünk, elvitt egy hangulatos helyre és dupla TU adaggal ittuk a kávénkat.

7302. naplemente után

And you don't seem to understand
A shame you seemed an honest man
And all the fears you hold so dear
Will turn to whisper in your ear
And you know what they say might hurt you
And you know that it means so much
And you don't even feel a thing

I am falling
I am fading
I have lost it all

And you don't seem the lying kind
A shame that I can read your mind
And all the things that I read there
Candle lit smile that we both share
And you know I don't mean to hurt you
But you know that it means so much
And you don't even feel a thing

I am falling
I am fading
I am drowning, help me to breathe
I am hurting
I have lost it all
I am losing, help me to breathe

(Boa)

Minden ráncos reggel

lépcsőfoknyi látszat

távoli arcrándulás

idegen fejekre tévedő tekintet

sín-életen oda-vissza

kilépni félve lépni

egyről a kettő

és félre megbicsaklik

az eszköz kettéhasad az

elme mert sosincs

vége vége vége vége

szülinapi versnek talán nem.. így csak úgy.

7306. napkelte után

no, hogyan is akarom kezdeni.

életem eddigi legjobb szülinapja volt. és picit hosszabban, nagyon örültem a barátaimnak, és mikor elénkelték finnül a boldog születésnapot, jajhát nagyon kitettek magukért. az ajándékok is egytől egyig tökéletesek voltak. a névnapi partim úgy néz ki teadélután lesz.:} és a koncert is, hüpphát a meglepetések..szeretem a kellemes meglepetéseket.
és még számot is kaptam.:) olyanjó, hogy ennyi szeretetreméltó barát vesz körül.:]

T.től sailormoon összest kaptam. 11 dvd-nyi mese hány óra? óh, a gyermekkor.:)

mameg a nagyhúszéves, fáj a fogam, lehet bölcsebb leszek? micsoda biológiai óraketyegés lenne.. aztánmeg teázás Szabival, jóhangulatú-ízű teával.:) mosolygós vele. namegmajd a hibiszkuszgazdagság!

7308. napkelte után

http://www.videobomb.hu/video/Majdnem_Szenne_valt_oleles

7310. napkelte után

" Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni. "

van akinek egy önérzetes naiv picsa vagyok, van, akinek a 0.5% . csöndesség. nyugalom. és már ennek régen meg kellett volna történnie.

7311. napkelte után

" mondom nyár, szívlövés,
vizek – fejem körül szavak

nebulája, groteszk permet,
mi elszökik, elzizeg – bár tartaná még

a semmi
képtelen burka, bája,

mint majd a kései színeket
lassú hajad 

szétsikló ernyője, váza – "

(Balázs K. Attila)

aki elment
két világ közt mozog
teste árnyék
testét elhagyta
valahol északon
jéghegyek közt vacog
egy térben / ahol elefánt-
agyar fogasok / tartják mozdulatlan
a percet és félelem-dűnék mögé
rejtezik minden állat.

aki elment formákat keres
ajtók mögött zsibongó vágynak
a sötét ma kék
a sötét ma eres
a sötét mélyén / ma ropogó ágyak
és szűkül a tér és szűkül a keret:

lobogó szobák / acéllá válnak
aki elment síkok közt keres
de nincs egyéb / pár vacogó állat
és sík és pontok és
pár egyenes / és néhány
bezúzott álarc – – –

ajtók nyílnak tágra
belépek. a semmi szélein az ég
pirosló korlát:
látom állványait az egésznek.
testem
csak árnyék
csak gondolat-
hordágy –

(Balázs K. Attila)

most ő a kedvenc.

" nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok… teremni.
fogta és elindult megkeresni magát
azt az egyet akitõl egyáltalán remélhette hogy megtudhatja a válaszát
a kérdésére amit mindenki másképpen ugyan de mégis folyton keres
nincsen két egyforma ahogyan te sem lehetsz kettõ a kérdés is egyszerû
mint õ maga nem?
vajon mikor lehet boldog végre és ha nem lehet azt is hadd tudja meg
benne senki nem mer hinni mindenki pont õrá kíváncsi ne félj hogyha
találkozna vele egybõl tudná mit kérdezzen tõle holtbiztos én mondom
benne is ott ficánkol az õ saját kis kérdése
és aki a vérébõl egyszerû az a kérdést és a választ és mindent amit kaphat
pontosan ugyanennyire egyszerûnek gondol az ilyen ha gondol egyet
megtölti a hitét hittel és beismeri hogy egy pillanatra sem
volt még kinyitva a szeme ezért aztán igazából ezidáig élni sem tudott
az amit életnek hitt az volt amit álmodott
és amire halványan emlékezett az volt az élete és nevetve mesélte
ha kínozta az álma most meg azt látja hogy körülötte csukott szemek
nevelnek csukott szemûeket és akit ébreszteni próbált attól jót nem remélhetett
megnyugvást is csak nagyritkán nemhogy köszönetet
mert melegágyból felébredni senkinek nem fûllhet a foga idõ elõtt
ilyenkor aki beleszól az is jobban teszi ha legfeljebb csendben terelgeti
úgy hogy az a másik észre se vegye: végig õ volt az aki a kérdéseit
a szájába tette és kimondatta vele
mert nagyobb dolog annál hogy odadobod magad csak egyvalami lehet:
úgy csinálni végig hogy soha ne tudja meg soha ne tudja meg az akiért teszed
nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki amiből egy csettintéssel ki ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki amiből egy csettintéssel kinn ne tudnátok.... teremni. "

(Hpk)

az emberek szavak nélkül is bebizonyítják az ürességet. a tett-célokat. szomorú. hitt-érzéseket felrugni. kisajtós-szavakkal cukorkáért lázadni. könnyenmegy. elvágni.  

Városligetes, fákölelősutcás, narancscitromsárganaposfürdős, egyről a kettőre (háromésnégyötre) lépkedős, előre, nyenye mert nemtudom hogyan befejezni, úgyhogy csak jó.

7313. napkelte után

" néha egyik út sem, csak ha körbe, ha
mindig vissza. úgy, hogy közben számokká
át a betűt. aztán otthagyni a kockás papíron.
és körbe, vissza az elejére menni.
pincehideg tárgyak között. valahová, csak
vissza. elviselni a bútorok taszítását. hogy
közben a kockás papíron is maradjon
érintetlen a rend. – és nézni. mint valami
erős szemüvegen át. nézni zavartan, nézni
csak. és integetni az ismerős foltnak.
bizonytalanul meg lelkesen. mintha
valakinek, akit kikísértünk, de akit már
nem. mert a szemüvegen át csak folt és
pára. – de kapaszkodni mégis, kapaszkodni
abba a foltba. hogy maradjon érintetlen. –
és aztán elviselni a jól ismert bútorok
taszítását. el a pincehideg tárgyak
mágnesességét. – és menni körbe, menni
mindig vissza. mert néha egyik út sem.
csak ha körbe. az elejére, ahol még folt és
pára. valahová, ahonnan egyik út sem,
csak a feledés. "

(Varga Mátyás)