|
7314. naplemente - 7408. napkelte
7314. naplemente
ismét mindjárt egy új nap, forgunk rendesen, jajj, szédülni. hopp. Norbival sikerült dönteni könyvügyben: Jász Attila: Fékezés.
3 könyvvel a kezemben mászkáltam (miért mindenki a szexről ír mostanság?) egy könyvplacc körül 2 órán keresztül, így Acsai Roland ma már Norbinál alszik mélyálmot. no énmeg kinyit, rábök, tessék olvasni az újszülött kötetből:
A fehér fény kora
[Avagy a Tóth Menyhért-változat]
Fehér fehér fehér minden ami csak él az arcokon a ráncok
a ráncok közt az árkok mélység nélkül tátog a felszín fehérré
változik az átok az égszín semmi közepén minden fehér
ami él
Megperzselődnek a fák a fénytől, fehéren izzanak tovább,
belülről sugározzák titkos vágyaikat, hogy emberek lehessenek,
és fogalmuk sincs, hogy neked minden álmod, fa lehess
egyszer, végre, és naparccal integethess a szélben, a szélnek.
Túl gyakran álmodozol a tejfölszín teljességről, amit kerekfejű,
sánta és félvak angyalok hoznak majd el a világegyetem széléről,
ösztöndíjként. Akár a faluvégről tejet, kenyeret. Túl gyakran
álmodozol a teljességről.
Fehér fehér fehér színek színe a színek szíve a szívek színe
minden színek telt és húsos ősanyja a születés színe a gyász színe
a megbocsátásé fehéren izzik a szív a teremtés szíve közepe fehér
a fehérben fehér a fehéren akár a teljesség ígérete
A lélek csendes eseményei kiülnek sorban az arcra. Azt szeretnéd
megfesteni, azt a pillanatot, mikor a zsírtól izzadt arc ragyog. Amikor
legjobban látszik a lélek, és a test is alkalmatlan a harcra. Miközben
rohamosan világosodik, fehéredik, vékonyodik. Az arc, a test, a harc.
Miközben a „valóság kertjéből” átsétálsz a nem láthatóba,
nem jön látogatóba senki, csak néhány mezei angyal,
kaszálás közben, pihenésképp. De a glória rácsúszik a fejükre,
a nagy melegtől, izzik szép kerek fejük. Fehéren mint az éjszaka.
Beköszöntött a fehér fény kora az isten hozta isten hozta minden fehér
mint a porcukor legmélyén a sötét magány havazással felér eltűnnek
a ráncok megtelnek az árkok a csapzott nyíratlan haj vágatlan
borosta pamacsos szemöldök minden vagány fehér ruhát öltött
Besétálni egy színbe, miként egy ismerős házba. Ezt szeretted
volna mindig. Hátha ez a megoldás, hazamenni a fehérbe.
Miért ne?! Vissza kellene találnod, mivel a kép eltávolodás
a fehértől, a kezdettől, hiszen színek kerülnek rá, ülnek szívedre.
Visszatalálni, hajtogatod. Fehérrel festeni. Önmagadban gyökerezni,
mint a fák. Megperzselődve állni tovább, talán ez a legnehezebb.
Besétálni egy ismerősnek tűnő színbe, miként egy házba. Hátha.
Miért ne?! Lehet, hogy be kéne mindent festeni fehérre!?
Fehér fehér fehér áldott legyen akit elér a fehér fény kora
az arcokon a ráncok a ráncok közt az árkok áldott legyen
a fehér fény kora a felszín és a mély oda áldott legyen akit elér
a fehér fény kora
örülök neki:) meg annak is, hogy hamar találtam egy verset, ami nagyon illik ahhoz, amit most bent érzek, viszont megtaláltam közben a képet is, amihez választani szerettem volna, ahhoz meg nem. úgyhogy majd kigondolom hogyan is legyen, talán új képre van szükség.:] annyit segítek, hogy Bozó Lake Norbert vers. én is ma hallottam róla először.:]
7316. napkelte után
japp, a csilláut, lazuljunk.:)
rendezgettem a dolgaim az itthoni gépen, találtam egy talán márciusi versféleséget (mindent összefoglal úgy érzem akihez szól, érti), akit érdekel a Gondolatoknál megtalálja, ide már nem illik.
ha nagyleszek, szeretnék egy kiskertet.
libabőrös:
http://www.youtube.com/watch?v=jeNa53Ft4tI
7317. naplemente után
21.57 - boldog vagyok.
Molnár Szilvia: Hajnalban
fülelek, ahogy mosod
tudott magad
csempecsend
markában borotvaél
hegyezi naprakész
vágyam -
a fürdő hűse
ölel át
elképzelt libabőrök
tánca testeden
fodros sodródás;
félálom s való(di)
szenvedély
tudatrepedésein
hágcsót köt
a téli
márványpók -
maradok
takaróm
prémszín
markában...
7319. naplemente után
fűbenülős, ölelős, kedves-illat. tavasz-hangulat.figyelmesség, őszinteség.
"felhők közt fogócskázhatnék ütött belém" .. áh, az nem. az olyan stresszes. inkább csak a kócos mosolygás.
" Itt fekszem gyermekként összekuporodva
Libabőrösen, méla ábrándjaimhoz kulcsolva
Pompás elméleteket gyártok.
Arról, hogyan kell majd kimondani
Neved, s hogy önmagunkat átlépve
Ragyogni viszlek émelygő koradélutánokon
Kicsiny, sznob színházak belső termeibe
És sovány ahhoz minden képzelettér
Mennyire boldogok vagyunk te meg én
Libabőrös, reggeli terveimben. "
(Bozó Lake Norbert)
7320. naplemente után
" én feltettem célomnak h ledolgozzam a negativ tapasztalatokat. " - ez így nagyonjó lenne. hogy ismét érezhetném, megéri mindentodaadósnak lenni, tisztán szeretni.. tavasz, tavasz, télben a nyár..
7321. napkelte után
ha jövőhéten hétfőn füligérő mosollyal láttok a blahán sétálni akkor épp finn nyelvtanfolyamra megyek.:}
megszokhatós, megszerethetős:
Kaukázus : Kicsiország
Próbáltam én már rámutatni a hibáidra te isten,
lezsíroztam az ördögömmel, hogy az élet valószerűtlen,
próbáltam én már visszaszívni a szavakat a számba,
próbáltam én már feloldódni egy műanyag pohárba,
s próbáltam én már kívánságot dugni a mélyedésbe,
kompenzálni a felettes énem látomásért cserébe,
és próbáltam én már zseblámpával világítani az égre,
a csillagokat csókolózás közben kapni a lencsevégre,
Kicsiország kicsi népe, de elég komoly a képessége,
egyenesen hátrahagyott búcsúszót kiváltó hangok,
ha ez az ország ez a széle a mennyország határmezsgyéje,
valahol még találkozunk a bécsi kapunál, bájbáj…
Próbáltam én már letárgyalni a pokolban egy tornácot,
megszólítani megpróbáltam a megfigyelt sokaságot,
és próbáltam én már lekattanni a füveidről te síva,
de a föld üresség az ég szüzesség és nincs olyan, aki kibírja,
próbáltam én már átvezetni a tengereken a népem,
de nem volt sós és nem volt elég, hogy én csak úgy simán kérem,
s próbáltam én már letisztázni a békalencsét a tóba,
angyalok ellen kavicsot gyúrni télen a hógolyóba, de ez
Kicsiország kicsi népe, elég komoly a képessége,
egyenesen hátrahagyott búcsúszót kiváltó hangok,
ez az ország, ez a széle, a mennyország határmezsgyéje,
valahol még találkozunk, a bécsi kapunál, bájbáj…
bájbáj…
annyi mindent próbáltam már…
bájbáj…bájbáj…
próbáltam, próbáltam már…
7323. napkelte után
a tegnapi költői est.. először mosolyogni tudtam az elengedős számok alatt is. bújósan.
(" hanyatt a fűben jöjj velem..") .. aztánmeg egy kedves beszélgetés egy ismerős ismeretlennel, örültem neki, és annak is, hogy hallani jó, ha tetszik az, amit adok.
villanyoltás-sóhaj, világosnyi beszélgetés, köszönöm. (" gyönyörűszépen csábíts el, hogy csak vörös tinta bírja el, a történetünket, ha írni kell!..")
érdekes. szép.:
http://www.youtube.com/watch?v=STPiH7B9WEk&mode=related&search=
7326. naplemente után
jupp, a finn kiva volt, azaz szupi.:) mosolygósan baktattam utána haza, hónomalá csapva a könyveket, juhúú.:))
most is csillogószeműsen, teltpocakot levezetett sétával, hétpróbás lovaggal jósan.:)
AKASZTJÁK A DOKKERT # 1
A dokk-bemutatkozóestjeinek első áldozata Székely Szabolcs.
Ráday Könyvesház (IX. Ráday u. 27.) Május 8. kedd 19.00 órától.
A sorozatban a dokk.hu aktív szerkesztőit mutatja be, beszélteti és olvastatja a dokk.hu alapítószerkesztője, Jónás Tamás.
holnap is megvan hova kanyarodunk. dejó:)
Székely Szabolcs
Metrószélben
de nézd csak
reggelünket
ahogyan észrevétlen őrlik
tudod én néha megcsodálom
mozgólépcsők egykedvű
vasredőit
szalagkorlátba
hogyan kapaszkodik
a metrószél-fújta város
egyszerre szokva hozzá
látványpékségek
illatához
s görnyedve
úgy miként a fák
lombjuk ha földre engedik
a napnak indulók is
most eresztik addig
terheik
hogy így lehetne testük
talán egy pillanatra
könnyebb
(kilenc másodperc reggelente
míg szemébe nézhetsz
a feljövőknek)
|
7327. napkelte után
Megvan a szakmai nyelvvizsgám! - sóhajtott fel boldogan piroska, és ment tovább a diploma felé vezető úton..
no még mindig u.a. nap, bár mindjárt másikba fordulva. holnap betegszabin - hihi, jajdevicc -.- - leszek. azaz úgy döntöttem. ha már macifröccs is megmondta. azaz meggy. juj, székelyszabi is jó volt.:) meg jajh. *pirul* hülyemsn..majdmár elmondom neked, ha személyesen szeretnéd, ez így nem meséli úgy el. és nehézdolog a sajátlakásnézés. jáj.
7328. naplemente után
másfél év aktív kínaizás után úgy döntöttünk mi is tudunk ilyet, kicsinagyiadag. természetesen szezámmagos csirke és pirított tészta, azaz fekete és vörös (így nem összekeverhető). a végén jó sült ki belőle, és (próbáltam) pálcikával enni - felavattuk őket.:) mosolygós volt Kedvesjóval főzni.. léleksimogató ha látom. utána meg a lámpaoltásnyi suttogás. (nomert ez a szemet célozza meg, nem a fület, így nem "hallani", hogy hangom, az bizony kevés).
7330. naplemente után
nem szeretek magammal aludni. én mindig felkelt a hülye köhögésével, meg hogy fáj a torka. aztán be kell bugyolálnom a téli sálával, akkor meg attól fél, hogy megfojtja magát. amúgysem szeretem a károgó (nem szellem, kikérem magamnak!) madarakat a szomszéd erkélyen.
Tegnap délután M-mel kávéztunk, csak mint már szokásként, aztánmeg a deáktéribeszélgetés, kellemes volt.
este Nórival főzőcske, teadélután (este) nagyon jó vele lélekkiönteni.
ma meg Dáviddal séfsalátázás, már hiányzott kettecskén. aztánmeg Kedvesjóval otthon amelie-s zenehallgatás, meg sudokutanítás, meg finomság.
7331. naplemente után
álmomban szerepelt egy kedves és egy félelmetes kutya.
ÁLLAT: Nagy állat: ha kedves: okod van jókat remélni; ha támadó vagy fenyegető: félsz az újdonságtól, pedig vágysz rá.
hát még mindig? (pont jól ütöttek hasra?)
7332. naplemente után
hüm, no valamit elnéztem a napokban, de sebaj. azoknak, akik nem tudnának már eligazodni (rajtam), ma 2007.máj.15-e 0:19 van. mire befejezem, lesz talán már 0:22 is.
ma Kedvesjóval elmentünk feltérképezni a talánjövőbeli otthonom környékét, talán még nem az. de tervezgetni mindig jó. ó, a lángos..
jóvele. ölelni, a száj-szájhoz, mosoly-mosolyban. arról nem is beszélve, milyen mély (10-20 méteres, tudod.) tóból húzott ki.
vágyódni. édesen. 0:22.
7335. naplemente után
kicsit most elcsendesültem az ide-oda lépegetés adta ide-hiányban, szóval ami történt az egy kellemes mozizás volt Kedvesjóval, a Felforgatókönyv című filmet néztük meg, jóérzés volt, hogy keze a lábamon pihent.
tegnap kiscsillagozás, bár mi inkább zp-n kívül padonülősborozást éltünk.
ma, csütörtökön, hogy ismét képet adjak a nemképbenlevőknek, pilledős hangulatban, tanulásosan ültem itthon amikor meglepett Kedvesjó, kaptam egy szál vörösrózsát egy verssel. csodaszépérzés. remegek picit. és mosolygok így gépelés közben is. a hétpróbás lovag. tyűh.
7339. napba fordulva
az utóbbi pár napot Kedvesjóval töltöttem, mindenfélét csináltunk ami mosolygós volt, gyorsan elszaladtak pedig sztem nem féltek. szombaton Zsófi és Zoli is csatlakozott és egy kellemes (ottlevős!) Colorstar koncerten voltunk, ilyen ám ez a tudományos ismeretterjesztő tánczene. ma meg majd mindjárt zh, beindulnak a dolgok aminek nem örülök. de utána meg egy kiva finn.:) aztán csak fordulnak velünk a napok, mikor is vagyunk fejjel lefelé? egy olyan képet kérek.
7340. napkelte után
a gépem tegnap kilehelte unalmas majdnem-állandó létezését, úgyhogy most némi online-életem Verának köszönhetem, azaz a hiányának, ha épp nem itt.
a mai napom olyannal kezdtem, ami (most kerestem kellő hangutánzószót az emlékszívbemártott nemiskés inkább fúróhanghoz) szóval. /(HS7:Szív)-től/. na.
viszont azthiszem iskola-pályafutásom legsikeresebb napja, talán összejön az a kis ösztöndíj tényleg. (ötösfej)
mostmeg hiányzik, amikor visszaránt az ágyra. nem mennék. maradnék.
7343. napkelte után
most kicsit kedvtelen hangulatban vagyok, nyűgös, pihenni, pihenni, fejet levágni helyéről..
tegnap volt az utolsó Nap-költői est, talán most egy kis szünet nem is lesz rossz, a hiány is lehet jó. ugyebár.
Kedvesjóval fűbenfeküdni bárányfelhős-szívű. főleg mikor körülöttünk lassacskán besötétedik és mi még mindig csak fekszünk kézenfogva, akarósan és közben felhőkből rajzolunk mosolygós képeket.
mostcsak ennyi. megkeresem a kedvem.
7344. napkelte után
" Keresek egy tökéletes párnát és azt hiszem valahol a tiéd mellett van."
ettem fokhagymássajtostejfölöslángost. nyamnyamnyam.
jaj de jó ez:
http://www.youtube.com/watch?v=dC_KaWZtNgo
7346. napkelte után
dél körül el is kezdődött ez a nap (is). bár már fél2kor is, csak az inkább befejezése volt a napkezdetnek.
hm, most valahogy még az az érzés van bennem, ahogy Kedvesjóval izzadunk táncolás közben Colorstarra, remélem még marad is..a nyomok pár napig biztosan..(_XP)
a zp-ről viszont lassan énis azt a véleményt formálom, mint sokan már, hogy az átlag életkor 16 évvel (T.-nek édesparadicsom) valahogy nem az igazi. dehát ez pest. nem tudom hogyan alakult ki bennem ez a kislányokkal való röhej-érzés, talán a történtek miatt, talán mindig is bennem volt, hogy miért kell ennyi idősen arra süllyedni, hogy ők teremtsék le a fiúkat. nevetni viszont jódolog. a többihez meg ennyire van közöm, és nem is baj. de a 100Ft nagyúr. és még lesz is párszor sztem a jövőben. főleg ha előtte van BB muskotály cuveé félédes, vagy édesen. ez a legfinomabb.
Tűzvarázs ének
Ruhástul úsztunk át a tengeren,
szárny-rejtve kúsztunk át a dzsungelen:
eszünk elől szökött az értelem,
kemény utunk volt, már-már végtelen;
mégis elértél s elértem ide,
hol együtt vagyunk-itt a Világ Szíve:
dobog, lobog, ragyog a szerelem,
test-lélek végre meztelen;
veled szállok, ha felröpülsz velem,
súly, kín, gond mind-mind a tűzé legyen!
Tűz! Tűz! Tűz!
Múltat eméssz, árnyakat űzz!
Láng, Láng, Láng
fénye legyen nászi ruhánk!
Tűzre a túlélt kacatokkal:
poros szokással, pókhálós szóval,
fakult mosollyal, rozsdás csókkal
-tűzre, tűzre a tűzrevalókkal!
Hadd lobogjon a máglya,
égig érjen a lángja,
hogy földön, vizen, az ég alatt
téged már mindig lássalak!
Testünkben-lelkünkben robban a Nap:
izzik, ragyog az Örök Pillanat!
Tűz! Tűz! Tűz!
Múltat eméssz el, árnyakat űzz!
Láng, Láng, Láng
fénye legyen nászi ruhánk!
Bennünk robban, lobban a Nap!
Ragyogj, ragyogj, Örök Pillanat!
/Fodor Ákos/
olyan kedvesen játszanak az esőcseppek a nyári szellővel. csak bambultam őket a konyhaablakból, jó lett volna kifeküdni a fűbe és hagyni csak, hogy ázzak, hűsítő eső simogasson. mennyigondolatérzés. azaz külön. gondolat, és érzés. ígyígy. mert az érzés szív. a gondolat ész.
abból meg elegem van, hogy senkiben sem áll meg a szó. (meg)mérgező.
7347. naplemente után
kigondoltam ma valami jót Kedvesjóval. Ő csak mosolygott rajtam, nemtudjamég milyen az, mikor én a fejembe veszek valamit. (vagy mégis?)
olyanra gondoltam, hogyha megvesszük a lakásom, lesz egy kedves állatom. akkor eszembe jutott Bartek, mint fehéregér, bár ő egy albínó denevér. régenvolt, na. de egy pici fehéregérke. jól ellennénk. aztán megláttam őt:
ő egy degu. vele is boldogan ellennénk sztem.:) jaj, dejólfeltudok lelkesedni. gyerek-lélek. bárcsak a kutyusom lehetne itt. hiányzik.
valami komollyabb, ami tetszik:
1.
Kiszedted a pulóveremből a meggyfoltot, van
valami titkod, valami nagymama-recept. Most
gyönyörködsz a gyapjúszálak kacskaringóiban,
elképzeled, ahogy a fonál a spulnira vissza-
gombolyodik, aztán azt játszod, hogy az
agytekervényeimet csavarod derekad köré
kislányos riszálással, mintha hullahopp
karikáznál. Végül is mindkettő útvesztő.
Nem engedheted meg, hogy eltévedj
pulóverben, agyvelőben. Föl kell
csévélni, hogy újra szőhess mindent.
2.
Most, hogy kihengergetted a közös emlékeket, nekem
is derengeni kezd, ahogy betévedtünk az érdi
minaretbe, a kisujjak egymásra tekeredtek, mint
egy DNS-spirál, mint a csigalépcső makettje, és még most
is lépkedünk kockáról-kockára egy elfelejtett
filmtekercsen, s majd amikor a kamera a pólóinkra téved, nekem
is beugrik, ami a te hátadon folyt., az az én hátamon köv.
3.
Egy sorozat akkor jó, ölembe hajtott fejjel
kukkolod a tv-t, ha apró izzókat csavar
belém, mint egy gondos szülő karácsonyfa-
díszítésnél, kiigazodik idegrendszerem
összegubancolódott drótjain, eligazítja
körülöttem a tűleveleket, és fényt gyújt
a legeslegvégén, mert valami megmásíthatatlan
született. Amikor kikapcsolod a tv-t, pulcsimba
szagolsz, mintha monológod összekevert
dezodorainknak új jelentést adna, pislákol
történetünk az illat vezetékén.
4.
Vegyünk egy ollót, ha a bal karikájába
dugod az ujjad, a jobb szárat mozgatod,
ha a jobba, a balt, így van keresztbe kötve
az ember két oldala az aggyal, eddig
értem a biológiát, de amikor két test
ölelkezik, mint mi most, és
szöszmöszökre nyiszálja Ariadné-
fonalát ez a furcsa olló, honnan
tudjuk, egymás vállán szuszogva,
hogy ez már nem egy másik agy,
egy másik test két oldala?
5.
Ismételjük át az ölelkezést, de most úgy,
mint ahogy egy nagymama köt pulcsit,
pereg a bütykös ujjak között a fonál,
egy sima, egy fordított, mintha
videokazettát tekergetne
előre-hátra, hogy összekösse
a szappanopera egymástól
távol eső részeit, mert lehet,
hogy a cselekmény fonala
egy másik történethez is
elvezet, amiben Zsusztiszia
nem vak, és nem szerelmes,
összegubancolódnak
mégis a szálak, vissza kell
fejtenie mindent az
eredeti állapotába.
(Ijjas Tamás)
és valami, ami még komolyabban tetszik: az érintése.
ezt meg azért, mert..:
http://www.lelkiegeszseg.hu/eletmod/mese/kisherceg/index.htm
7348. napkelte után
"ha itt lenne egy nagy kuka akkor is eldobálnák, a magyaroknál nincs olyan, hogy szemetes." - részlet két utcán sepregető ember párbeszédéből. hátigen. akkor most ki is a buta?
ma tudatosult bennem, hogy a gépem újraélesztése alkalmával kitörlődtek a naplózott beszélgetéseim. a múlt, emlékek.. pár pillanatig csak bambultam.
Kedvesjó este átküldte a mi beszélgetéseinket, kellemes volt nosztalgiázni és nevetni, hogyan beszéltünk egymással, meg a picikapuk rajta-rajtam mennyire hatalmas kapuknak tűnnek most. de ennek is megvan a varázsa.
7350. napkelte után
hmm, de korán kezdődött ez a nap, vagy nagyon későn fejeződött be?
tegnap Kedvesjóval hivatalosak voltunk Nóri szülinapi bulijára, jaj nagyon jól éreztem magam. ( van hely pesten ahol csak 190ft egy hubi?! :o ) hintalóban ültünk, aztán a magyar nyelvről folytatott vita közben tudatosult bennem, hogy belecsöppentem az elte-körbe.:) aztán meg még zp, és 5 körül Kedvesjóval el is szenderedtünk kellemes fáradtságban.8-) :}szeretem az ilyen estéket. könnyed-emlékezés.
ma kézhez kaptam a szakmai nyelvvizsabizonyítványom, előszedtem a többit is, olyan jól mutattak együtt.:) szabadidőmben azt kellene még gyűjteni. bár most számítógépen játékot kell kitalálnom, ami a WoW-ot pótolja, aztánmeg úgyis Finnországban kötünk ki egy kis szigeten.:)
furák nekem ezek a napok - hónapok. megtanítom magam a normális életre. többször fordul meg bennem a gondolat a boldogságérzésről. de olyan nyugodtan. változik az életem. remélem nem fog előtörni belőlem a túlnyugodtminden-frusztrál-érzés. jó lenne már kigyomlálni magamból. 20 éves múltam, csendesgyermekké formálom magam.
7351. naplemente után
" A költészet olyan dolog, hogy ülsz
egy padon, nézed a fűszálakat.
Pici rezdüléseket. Túl feszült
vagy, ezért figyeled, hogy áthalad,
mászik, elrúgja magát legfelül,
felröppen a katica. De hamar
feltűnik újra. Látszik, kimerült,
de nagy nehezen mégis elszáll.
Irigyli őt a költő meg a fűszál.
A háttérben nehéz hullámokat
ver egy hajó jelentésteli teste,
üzenete, hogy a mondatokat
szavak fáradt viszonya tartja össze.
Egy ideig szerelmespárokat
a test bilincse majdnem minden este.
A távolság a hosszútávfutókat.
Nézed őket, mint eltévedt ufókat.
A költészet néha olyan torony,
ahonnan indokolatlanul elszállsz,
máskor némán dőlsz hátra a padon,
mint katica alatt a gyenge fűszál,
szeretők alatt lopott alkalom.
Előtted már bizonytalanul ott áll
a vers, szinte teljesen meztelen,
s leül melléd, persze, ha engeded. "
(Jász Attila)
7352. naplemente után
hümm, talán a vizsgaidőszak miatt van, azért, mert ennyire ráérek, vagy talán az elfelejthetetlen emlékek miatti érdeklődés. talán.
a női büszkeségem miatt is, biztosan, meg a heves természetem miatt.
és igen, Kedvesjó még mindig az a fiú, aki mást akart megcsókolni, erre magyarázat is van, de nem érdekel, hiszen akkor még én is mást csókoltam. aztánmeg valahogy odakeveredtünk, ahova talán már tavaly februárban kellett volna. talán minden kellett ahhoz, hogy most ilyenek legyünk így együtt. alakuljunk, lassan, de mélyen.
mindjárt 7354. napba fordulva
jajaja, a bonyolítás (?). vigyázok. úgy k e l l . (Ő és azt.)
7355. naplemente után
hümm, tegnap ünnepeltük Vera szülinapját, pfjújbázisosbor, de a hangulat jó volt.
aztán kőszív, de érzelmekkel teli, jó rágondolni. szeretem a játszótéri kis faházakat.
" Say nighty-night and kiss me
Just hold me tight and tell me you'll miss me
While I'm alone and blue as can be
Dream a little dream of me "
7357. naplemente után
rendszerezgettem egy kicsit a dolgokat. (miattam?) aztán elolvastam a naplóm. az elejétől. furaérzés volt. múlt-időben úszkálás.
tegnap Kedvesjóval töltöttem az estét, remélem nem riasztottam el a régi történeteimmel. jelentem az ajtó vagy 7-8 éve nem volt betörve! szeretem azt a kis gödröcskéjét, ahogy mosolyog. balesetből.
ma pedig Nariennel üldögéltünk a Városligetben. szeretek vele lenni, mély-érzésű. köszönöm a várkertet.
és megkaptam az első uv-lehetőségem.
7358. naplemente után
http://youtube.com/watch?v=3WypmGwzisE
ők most nagyon.. és ez meg.. (szavakat keresek) :
Faun - Ne Aludi El Lyrics
Ne aludj el kiet szememnek vilaga
Mert majd feljön Potus Anni esillaga
Egyik esillag Kostyal Janos esillaga
Masik esillag Potus Anni essilaga
itt lehet meghallgatni:
és egy kis kapocs hozzá:
Hajnal hasad csillag ragyog
Mégis a lányoknál vagyok
Jaj Istenem de szégyellem
Hogy a hajnal itt ért engem.
Őszi harmat hideg esső
Ősszel érik meg a szőlő
Ha megérik borrá szűrik
Potus Annit férhez kérik.
Ez a legény megkérette
Kostyál János nem engette
A foglalót is rátette
Mégis magájénak tette ijju.
Tudtál rózsám csalogatnyi
De nem tudtál szoknyát venni
Egyet vettél azt is bánod
Holtig a szememre hányod.
Potus Anni kék mentéje
Kostyál János hosszú szüre
Majd eljön a sötét este
Maj betakarkonnak vele ijju
Potus Anni pogácsája
Végig gürölt az uccába
Hova hova jó pogácsa
Kostyál János szűrujjába ijju.
Potus Anni szőrszoknyája
Be akadt a kapufába
Nem a kapufa fogta meg
Kostyál János ragadta meg.
További versszakok (felvétel nélkül):
Kostyál János íródiák
Nem kell annak gyertyavilág
Úgy megírja levelibe
Potus Anni az ölébe.
Potus Anni aranybárán
Aran betű van a vállán
Aki aztat átolvassa
Kostyál János neve rajta.(Hajnal hasad csillag ragyog - népdal)
7362. napkelte után
ajh, napokig csak tanultam, mostmeg nincs jó kedvem, egész nap csak tengtem, pedig történtek jó dolgok is a napokkal, meg érdekes álom, majd talán leírom. de már nagyon elfáradtam. és még két vizsga. fáradt, fáradt. majd ha végeztem velük mesélek mindenfélét.
7363. naplemente után
hüm, fáradt-léleknek mégegy lapát a lakásnézés, főleg a szélsőséges esetekkel..:D ez pest.
tegnap este/éjjel még kiültünk a városligetbe Kedvesjóval és két üveg borral, jóvoltnagyon. mosolyt öntött a lelkembe. ahh. nyamm.
dejólenne már kicsit nembeleszédülni a napokba.
7364. naplemente után
jólenne kitörni kicsit most abból, amiben k e l l még, hogy legyek. jó lenne ha szaladhatnék egy réten, addig míg el nem fáradok teljesen, aztán csak lefeküdnék a fűbe. nézném az eget, akár addig is míg be nem sötétedik majd a csillagokat. nem félnék. ott lenne velem, vigyázna rám. nemevilágilenne.
7366. napba fordulva
A hajnal-lelkek egyre szebbé váltak a vöröslő nap mosolyában. Halk volt az éjszaka, szemünk nyílt közelsége, ajkaink tánca a belső zenére, éhes szavaink a lepedő fehér tapintásában egymás gyöngykezében álmodtak. Arc arcot kért, szív szívet ért a leheletnyi tér éjmosolyágyában. Az ébredő és nyugvó napokkal egyre közelebb értek öleléseink, a meleg szellő is már alig tudott beszökni közénk, körülölelt minket. Fény-lelkeddel édes remegéssé teszel minden érintést. Hangod hangomba kapaszkodik, úgy haladunk éjjeli csók-lépteinkkel a hold-hídon, ami érted és értem született. Világ-csendben tapintásunk beszél helyettünk.
Így telnek napjaink, nappalból éjbe, belőled belém, körbe-körbe nyújtózik libabőrös, valóravált vágyódásunk.
Kedvesjónak, alkalomból, szeretettel.
7367. napkelte után
hüm, a tegnapi Colorstar koncertet végül itthon tartottuk meg szőnyegen feküdve kétüvegborral, kellemes volt. mostmeg itt alszik még..
7368. napkelte után
jajdejódolog százmegszáz oldalas könyvet olvasni a turizmus tervezéséről. -.-
elkalandoznak a gondolataim..
jóérzés volt ahogy tegnap Kedvesjóval csak punnyadtunk este, sailormoon-ozás közben, és még mindig csak az első dvd, még sokáig együtt kell maradnunk ha végig akarjuk nézni. :] namajd az újlakásban tartunk maratont. biztos örülni fog neki _XP.
jajdegyorsanlegyűrömeztakétvizsgátésutánajajdejólesz.
7369. napkelte után
úgy érzem egy összetett mondatot nem tudnék összerakni. fáradt, fáradt, fáradt. de még holnap számvitel. jajh. jajh. jajh.
utána meg egy szupi hétvége remélhetőleg.:)))
hm. ha a mai vizsgámon nem a 280 oldalas könyv olvasmány részének apróbetűs bekezdésére kérdeztek volna rá, talán korrektebbnek vélném most. persze, ebből meg lehet állapítani ki-mennyire sajátította el az anyagot. a főiskola az életre nevel. -.-
a FIFO-módszer meg statisztika, nem számvitel. statisztika, nem számvitel, statisztika. ami jó..szóval mennifog. jujujuj.
7371. napkelte után
Köszönöm annak, aki feltalálta a cataflamot.. ilyen pocsék éjjelem már régen volt, vagy talán még sosem, fél5től fent vagyok, kisebb-nagyobb alvásokkal, pedig jó volt Nórival nemnézni a villámokat nehogy megérezzék a pizzaillatot, nameg a fényképezgetések, ég a város is. most meg mindjárt jön Kedvesjó és akkor kolorsztár.
7372. napkelte után
jupp, a kolorsztár nagyon kellemesre sikerült Kedvesjóval olyanjóelszállósantáncolni.. de nem leszek én senkinek sem a felesége. punktum. még annak a dagifiúnak sem aki sosem ölelt eddig karcsúlányt. nemnemnem.
mostmeg még punnyadás estig, aztán Múzeumok éjszakája, végre kultúraszippantás. addigmeg ájm dzsászt ö tínédzs dörtbeg bébi lájk jú. régiszépnyári emlékek. de mostmár kedvesvágyódósan.
7373. napkelte után
Múzeumok éjszakájából elég volt 2 év tapasztalat, majd inkább csendben egyedül máskor.
most találtam valami jót, azaz vkit, aki jó.:
" alaphelyzetem a partra vetett hal
így álmodom kamaszosan
(mellekkel labdázok)
persze meg lehet hiába
éppen ezért alaphelyzetem a partra vetett hal
mert dagályok hullámok itt nem csapnak
csak a homokpadon a labdázás van
és ilyenkor általában felriadok
s hogy mindezt felejtsem
együgyű önkezűséggel
betűim zsebkendőbe gyűröm
majd megint elbóbiskolok
alaphelyzetem a partra vetett hal
és így várom hogy az édesanyám
vagy az állatvédők
egyik oldalamról a másikra
vagy a tengerbe fordítsanak "
(Nagy Gergely)
" Én úgy képzelem el,
hogy ha egyszer te engem, vagy én téged,
egészen kitapintható alakban,
akkor délelőtt lesz.
Tíz és tizenegy közt,
és az ásítozó, szimpla nap téged,
mint gyomrodban a halkzenés reggelit
cukorral a kávé.
Feltéve csak ha lesz, vagy kiterjedésünk
esténként legalább a boltba konvergál.
Persze mehetek egyedül is.
Fürödj csak. Addig én zokniban, ajtót csendben.
Csésze, mosatlan, horpadt zacc karikában
el- vagy nemnézhetjük magunkat. "
(Nagy Gergely)
7374. napkelte után
ha annyi dícséretet kapnék mint amennyi "én megmondtam" - ot én lennék a világ legbeképzeltebb embere. a rezignált hangulatom továbbra is végig vonul rajtam és visszatér, neki úgy tűnik tetszik a hely, nekem nem.
tegnapi Hpk Kedvesjóval édesen telt, sorban állás nélkül, ma meg pakolom az évem egy dobozba. közben G. rámkattintott órákat visszatekerni, most meg belelapoztam a Jász Attila kötetembe kinyitva ennél a versrészletnél: " önmagát a tárgyak közti részletekben rejti el önmaga elől természetesen hiába."
jó lesz itthagyni ezt a helyet. sajátvilágba költözni, újba. nem tetszett nekem ez az év. közben megtaláltam a karácsonyi dobozkám és kitaláltam kinek ajándékozzam el párévre. még a 21 db borosüveget kellene eltüntetni a szekrénypincéből.
7375. napkelte után
érdekes milyen magányosan tudok ébredni holott reggel ment el Kedvesjó, énmegmost valahogy annyira egyedül érzem magam pedig nekem is igényem a nyugodt naposdi, hiszen az elmúlt 5 napban minden este voltam/voltunk valahol. (tegnap TU-n, mégmindigjózene, M. kedves.)
már elképzeltem magam 55 évesen, egyedül még mindig ugyanabban a pesti házban amit a szüleimtől kaptam ahogy minden reggel felébredek és kisminkelem magam, felveszek egy szép ruhát, mert várom, hogy valaki jöjjön de nem jön, de én mégis minden nap várom. bolond.
mostmeg gondoltam felhívok valakit, hogy menjünk el palacsintázni mert megkívántam, aztán addig szelektáltam a fejemben, hogy kivel akarok most találkozni, hogy végül egyedül megyek.
7377. napkelte után
annál jobban nem is lehetne érzékeltetni az elmúlást mint Vera hiánya és az üres szekrénye, polcai, ágya. tik. tak.
pakolás közben megettem egy repülőt. finomvolt.
A Gizella út másvilág. még dinnye-labda is van. háh.
7379. napkelte után
kipakoltam Pestet a szerencsi szobámba, furaérzések összevissza szaladgálnak bennem épp már "kipanaszkodtam" magam, bár inkább csak kiöntöttem szavakkal a levél-vödörbe a lelkem, vagy inkább a földbe, hátha hajt majd vmi ki belőle.
tegnap ahogy ott ültem a megszokott kínaiban, a szezámmagos csirkémmel, a háttérben vmi kínai romantikusabb zene szólt, azt hittem elszállok onnan, de hogy a testem volt csak a csirkével a számban ott az is biztos. ezen az éven gondolkodtam, hiszen nálam lezárult egy év, talán sokkal erőlteljesebben ilyenkor mint szilveszterkor, igen, biztosan. ismét otthont teremtettem valahol, vagy próbáltam, és lerombolom, most én akarom lerombolni a falait, mindennel együtt, belemenni a teljesen újba, az egyedüllét-félelem, alaptalan csak bennem van mégis, ott otthon, itt otthon, mi ez? hányfelé szakadjak szét? vagy melyiket ne mondjam annak? túlságosan belegondoltam ebbe, amibe nem szoktak, csak örülnek neki, énmeg valahogy annyira kavargok, de a hasam nem fáj, a lelkem sem szédikézik csak ide-oda száll és megpihen.
aztán ami még bennem van az az első gödör-eleven hold koncertem, és hogy azóta mi lett, szeretem azt az estét amivé lett, hogy éjjelente nézhetem, és érezhetem, hogy néz, ahogy a sors megbolondította az életünket, de élvezem, ahogy odabújhatok hozzá, ahogy érezhetem az illatát, ahogy kedveseket mond és én csak mosolygok, ahogy szerethetem önmagáért. nem félek a nyártól. itt vagy mellettem mindig.
7380. naplemente után
kevés olyan gyönyörű érzés van, mint látni nagymamám mosolygó arcát.
olyan szép tud lenni a sailormoon, gyermeki de mégis olyan..
7381. naplemente után
jajh, hiány-élet, gyeremár, ölelj meg, vágyom Rád. arra, hogy him-et hallgassunk szőnyegen feküdve vagy a városligetben feküdjünk a fűben, vagy nem kell semmi ilyen, csak Te ide mellém, érezzem a bőröd, a tapintásod, a lélegzetvételeid, a szentjánosbogárkád szerelmes.. dejó lesz jövőhéten végigveled. tisza parti éjszakák..
is it a sin, is it a crime
loving you dear like i do
if it's a crime, then, i'm guilty
guilty of loving you
maybe i'm wrong dreaming of you
dreaming the lonely night through
if it's a crime, then, i'm guilty
guilty of dreaming of you
what can i do?
what can i say?
after i've taken the blame
you say, "you're through
you'll go your way"
but i'll always feel just the same
maybe, i'm right, maybe i'm wrong
loving you dear like i do
if it's a crime, then, i'm guilty
guilty of loving you
(Yann Tiersen)
7383. napkelte után
reggel 6-kor arra ébredtem, hogy görgetik a hordókat az utcán, legalábbis 10 évvel ezelőtt mindig ezt gondoltam, mostmár vihar volt és zengett, Anyum épp kutyusomnak könyörgött, hogy menjen ki végre az előszobából, mert az ázottkutyusillata nem túl barátságos volt, aztán kimentem és ketten könyörögtünk, megöregedett már, fél a vihartól és beszökött.. aztán negyedóra múlva velem együtt kizárta Anya, én az esőben kerestem kulcsot Apa irodájához, ahova beszaladtunk és Pici gyorsan lefeküdt az asztal alá, a szék mögé úgy, hogy csak a két remegő tappancsa látszódott. aztán felkászálódtam az ágyamba és olyan jót hemperegtem benne mint már régen, várom már, hogy Kedvesjóval tegyem ezt. 11-kor sikerült felébrednem, felhívtam Nórit, aki szintén akkor kelt, hogy ma nem lesz semmi a napraforgóföldesdiből, majd azt ha ők is szépen kinyílnak a napocska felé. és most itt ülök, örömmel tapasztalom, hogy a hűtőben mindig van ennivaló és nem kell magam eltartani. nyár van.
7384. napkelte után
wáhááá, végre felrakták az eredményt, turterv:3, ami = minden jupp = 3,6 ösztöndíjátlag = :]]]]
7385. napkelte után
annyi minden kavarog bennem tegnap este óta, az a fura szél, a hangulatom, a gondolataim..
7387. napkelte után
13.45-kor megnéztem az órát, aztán összeszedtem magam és felkeltem végre. eléggé vegyessaláta hangulatban voltam az utóbbi napokban, mint egy függő, akit megvonnak a drogtól, ingadoztam a feneketlen tó hatalmas feneketlensége és egy égig érő hegy csúcsa között. közben találkoztam Bettivel és Nórival is, Bettivel megnéztük a majdnem 3 (!!) órás Magnólia című filmet, ez nem filmajánló, nekem nagyonnem. találtam egy Csáth Géza könyvet itthon, azt olvasgattam, ha már a könyvtárnak pont szünidőben kell leltároznia, Nórival megoszottuk napi élményeinket, ami után nevettünk egy jót, hogy ez aztán izgi. Tegnap meg gondoltam egyet és miértne, mondtam is fodrászomnak nem szabad ezen sokat gondolkodni, mert akkor nem lesz belőle semmi, leültem és már egy elég más frizurával álltam fel a székből.:D az érzések még vele kapcsolatban vegyesek, inkább még csak fura, de asszem tetszik.:) tegnap este meg is mutathattam 170 embernek, egyik unokatesóm úgy döntött jobb lesz neki -néként, vannak dolgok amihez már túl városi vagyok. szerencsére nem születtem bele már ebbe a mulatósdiba, de azért a táncparketten is megfordultam mikor a fagyitortáért kellett sorbaállni.. ^^' hagyományt őriztünk. én így mondanám szépen.
holnap meg ünnepnap, nem is értem miért nincs pirossal a naptárban, jupjupp jön végre Kedvesjó és szaladunk le a Tisza partra egy hétig mindenfélét csinálni. sajnos már egy bibi van, a Zagar és a 30Y egy időpontba esik, remélem többet nem veszek észre.:D itt meg majd ahova húz a szivem meg Kedvesjó jobban az lesz.:)
vettem orvosi pemetefű cukorkát!
7388. napkelte után
hazafelé sétálva reggel azon gondolkodtam, hogyha az egészségügy is csak a pénzről fog szólni, mi lesz az emberekkel.. nem úgy volt, hogy gyarapdonunk kellene?.. miért nem kérdezi meg a dokibácsi, hogy mire kell nekem az az erős gyógyszer amit feliratok és miért csak a pénztárcám bámulja az elejétől fogva? bele sem merek gondolni mi lesz így később. méghogy nem lesz kenőpénz. az ugyanúgy marad, csak még fizessek egy rohadt receptért 300 Ft-ot. "csak 300 Ft a jobb egészségügyért". -aha. és ebben semmi politika sincs. csak aggódom kicsit.
7394. naplemente után
no lefürödtem, ettem kétszer, mostmár talán visszaállt a mérleg 10-10-re. hiányosan vagyok belül, nem hittem volna, hogy az év eleji események után még ilyen szerelemre képes leszek.
A Hegyalja kellemesre sikerült, (közben kinéztem az ablakon gyönyörű itthonról a naplemente, legszívesebben ráfeküdnék a narancssárga-piros takarójára) szóval eljutottunk végre Kaukázusra, ami egész jó volt, 30Y-ra, ami felejthető és Zagarra, ami tetszett mindkettőnknek Kedvesjóval megmeg még sokmindenre, bár akkor nem tűnt annak de most aztánmeg így már talán. az első Hegyalja fesztem volt, amit párosan is élveztem, akármi is van, a hit abban, hogy akinek kell, hogy találkozzanak, azok fognak is, szóval ez bennem van még mindig, őt is ilyennek érzem bármi is lesz. Remélem ő is így gondolja. hiába minden szar külső ostor, ölelni akarom. (most viszont egy ideig nem eszek fokhagymás sajtos-tejfölös lángost.)
7395. napkelte után
rossz éjszakám volt. a fejemre húzok egy szatyrot úgy fojtogatom magam aztán tükörbenézek és nevetek egyet, hogy semmi értelme sincs. jól beleestem abba a meredek izébe.
no helyre állt a lelkibéke, megint ott volt egy kinyújtott kéz amibe lehet kapaszkodni és egy mosoly, amire lehet visszamosolyogni, mindig ha kell ott van, köszönöm. :*
7397. napkelte után
lassan kúszik egyik nap a másikba, csak a ventillátorom monoton hangja marad meg minden egyes napból, az álmos-meleg és az emlékezés.
"S a szerelem, ahogy egy perzsa bölcs mondja, voltaképpen nem más, mint egy olyan betegség, amely ellen senki nem akar védekezni. Akit egyszer megfertőz, az többé nem akar kilábalni belőle, aki benne szenved, az többé nem akar meggyógyulni."
(P.Coelho: Zahír)
7398. naplemente után
" A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból és az idő zakatoló másodperc óráját megállítja, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba. Pillanatokig időzni itt és remegni, hogy percek múlva végképp visszaesünk oda, ahonnan elindultunk – valóban nyomorúság. Pedig legtöbben megelégszenek ezzel a néhány alamizsna-pillanattal. Mit tehetnek. Nincs bátorságuk és erejük, hogy magukra vegyék a nagyszerű, az örökkévalóságba-lendítő hosszú gyönyör kockázatát. Pedig ez a kockázat olcsó, nevetségesen kicsiny. Mert igaz: a gyilkos nappal, kaján dörömbölő világosság tíz órái nehezen múlnak, de az este és éjszaka tizennégy órájában, a csodálatos, titokzatos és idő nélkül való öröklét egy darabját kapjuk. "
(Csáth Géza)
( http://www.daath.hu/showText.php?id=71 )
7399. naplemente után
" Az értelem az embernek az a képessége, hogy meglelje a jelenségek okát és lényegét, feltárja az ellentétek egységét." - ideje volt már utána nézni, pontosan min is gondolkodom annyit mostanában.
ma ahogyan ott ültünk az egyik igazimiskolci kocsmában barátokkal, megcsapott a régi érzések szele, inkább mosolyogtam rá és bambultam egyet, mennyi mindent hagytam magam mögött két éve, ezernyi emlék minden fán, elmúltak mert el kellett múlniuk, de bennem vannak annyira bennem ha csak meglátok egy-két helyet.. jó volt emlékezni.
7401. naplemente után
ma ahogy bambultam a megsüllyedt, kicsit balradőlő villanyoszlopra az ágyon fekve, azon gondolkodtam vajon miért nem költöznek már ide gólyák.
el szeretnék költözni valahova innen. különösebb okom a változtatni-akaráson kívül nincs.
7402. naplemente után
kitörlődött, talán nem akart maradni. kétfelé húz már a bent, talán már nem teljesen én vagyok itt. úgyhogy lassan költözöm. vagy ne?
7405. napkelte után
míg Kedvesjóm alszik, megérintem párszor ide a billentyűt. olyan édes, amikor még bóbiskol. és mosolyog. és együtt. nyamm.
megtaláltuk. megvan. félelmetes. új otthonom, az első igazi, saját.. "kedves lakás" - mondta apa majd bólintott, igen megvesszük. a címem mostmár, az otthonom ... utca, jupp. :]
7408. napkelte után
hazaértem Kedvesjómtól. és.. de már nem itt.
becsukom ezen otthonom kapuit, az ok nem más minthogy több mint két éve kezdtem az itteni szerkesztgetést, lélekkiöntést és az eltelt idő hozta érzések már valami újba kacsingatnak. új forma, fantáziák. így máshova bújtatom mostantól a gondolataim, érzés-színeim. talán még visszajövök, de hjaj. mennyire tud kötődni az ember. nosza, aki eddig olvasott néha, mostmár erre járok:
http://moonsmile.freeblog.hu/
szépítgetem, és talán otthonná érik az a hely is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
