7148. naplemente után

jaj, hát fáradt vagyok. ma már csak egy forrófürdőt tervezek, az olyan otthon-illatú. picit hiányzik.

mostanában megint bizonytalan vagyok magammal kapcsolatban. olyan jó vele csak a mi-világban lenni. ott jól érzem magam, boldog vagyok.

igazából nem is tudom mi bajom van magammal. csak néha utálok a tükörbe nézni. fiatalkori megszokott probléma.. 

így, hogy egyedül vagyok, kicsit utazok az emlékezés tutaján, már 7148 napot megtettem, gondolkodtam, kellett-e volna másfelé irányítani, akkor lehet nem kerültem volna néha azokba a viharokba, amelyekre nem szivesen emlékszem vissza, igen, lehetett volna másfelé csobbanni az élet-tengerbe, de ezekkel együtt lettem ilyen, amilyen most. és bár még a bent nem mindig ad magyarázatot, hátranézek, valamiért ott kellett elhaladnom. csak csóválom a fejem becsukott szemmel, ilyen is kell, hogy legyen.

7149. naplemente után

"I dig my toes into the sand
The ocean looks like a thousand diamonds
Strewn across a blue blanket
I lean against the wind
Pretend that I am weightless
And in this moment I am happy...happy

I wish you were here
I wish you were here
I wish you were here
I wish you were here

I lay my head onto the sand
The sky resembles a backlit canopy
With holes punched in it
I'm counting UFOs
I signal them with my lighter
And in this moment I am happy...happy

I wish you were here
I wish you were here
I wish you were here
Wish you were here

The world's a roller coaster
And I am not strapped in
Maybe I should hold with care
But my hands are busy in the air saying:

I wish you were here
I wish you were

I wish you were here
I wish you were here
I wish you were here
Wish you were here"

picit aludt a lelkem, de mostmár jól van, engedhetem táncolni.

7150. napkelte után

ma reggel ahogy sétáltam és sütötte a nap az arcom ismét rájöttem, milyen jó érzés, hogy fel tud tölteni mindenfélével, követ, néha az árnyékokban megpihen, de mégis mennyi emberre tud egyszerre figyelni! a természet megmutatja, mi a szép.

" nem ítélni, megkezdeni, felmutatni (gyönyörködni) "

7151. naplemente után

ma megnéztük a Halotti maszkok kiállítást a Petőfiben, aztánmeg néni még vezetett minket giccseslámpás termen át plakátkiállításba..

7158. naplemente után

„ Érjen ugyannyi szépség hozzám,

Mint amennyi testet, lelket én adok!

S ha ez a szépség esti órán

Rámsimulva, kéjben, némán felragyog,

Ragyogjak úgy én is, téged áldón!

Lúdbőrzőn röptessen a sírás engemet!

Edényemben más számára ne maradjon,

Úgy adom cserébe minden szépemet!

Mint estike, pazarlón, mással nem törődve,

Úgy szolgálom illatmindenemmel perceink.

Szemedben él szemem lakójának őre,

S ha mindezek után a szép majd könnyen rám legyint,

Nem keserít ősz hajszál, őszi szél…

Mert te már csókoltál…

Te már öleltél…”

(Nap: Estike)

g) Mennyi a vörös busman nők cipőméretének átlaga?	40,46
h) Mennyi megtakarítása a zöldhajú busman nők közül annak, akinek legnagyobb bankbetétje?	44 578
i) Mennyi vízdíjat fizetnek összesen a 3 férjű busman nők?	23 611
j) Mennyi a szőke busman nők Férjeinek szórásnégyzete?	1,65
k) Mennyi az Ön vérnyomása?	200,00?

...

7160. napkelte után

mióta elhagytam a diákomat és a bérletem azóta összevisszaélet, bár tegnap Ádámmal jó volt a sokséta, gyorsan telt az idő, hiszen régen találkoztunk, nagyon jól esett vele lenni. ma viszont megjártam a rendőrséget már, ami nincs is messze és egy szépfás utcán kellett végigsétálnom (ahova lehet inkább gyalog megyek, hogy ne kelljen jegyet vennem), aztánmeg az utóbbi pár napban ha csak elém is ugranak azok az arcok amiket láttam, a sok grimaszolós ember menjen inkább bohócnak, jobban állna nekik mint a hétköznapokban így viselkedni. ajh, csak egy kis csöndet, nyugalmat kérek..

7161. napkelte után

végre sikerült megcsináltatnom az ideiglenes diákot, vettem bérletet is. ettől függetlenül sétáltam hazafelé, a szépfás utcán, azt hiszem beleszerettem, valahogy ott a fák boldog szomorúsággal töltenek fel. ezt magam sem értem micsoda, aki megmagyarázza kap egy pezt.. de ezt érzem amikor ott sétálok.

ma először fáztam. azaz lehet, hogy már előfordult, de ma teljes tudatomba jegyeztem, hogy fázok. és ez is Gergő Superheroes száma közben történt. az a szám tényleg tud valamit! :) úgyhogy jön a jóidő. jupp.

7162. napkelte után

Zolival töltöttem a tegnap délutánom, már nagyon régen beszélgettünk és most jó volt mindenféléről, kár, hogy ilyen ritkán.

Ma felhívtam Katinkát, Hegyalján láttam utoljára, nagyon hiányzik, egész gimi alatt ott volt mellettem, együtt éltünk és most Debrecen milyen messze van, de mégis, elég csak pár percet beszélni és átérzem mit érez, miért szomorú és én is azzá válok. :(

7164. napkelte után

egyedül sétálni, a fák társaságában találni magam, egyedül állni, a szél ölelésére eszmélni, egyedül feküdni fűben, a föld érintésére kelni, egyedül ülni egy padon, a nap simogatására kinyitni a szemem. talán.

"Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
és nem tudok örülni, csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku: nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kívánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsitíthass, már nem tudok mást:
mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.

Meg míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod életedet,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet,
törvényen kívül, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd."

" It was rainin',
I walked all day,
walked by myself,
and it's fallen again.

I was out of my brain,
just strolled on the streets,
in the air
and the rain,

to the fields.
And the day turned to night
and the night turned to day,
it was falling again.

And the air and the rain,
my hands and my face,
the cars on the streets
the town and the fields

seemed to me. . .

I know where you're going,
I know who you are
I know why you feel this,
I think you'd better learn to swim.

It's rainin',
I'm walking here again,
the way crosses the town
to the fields in the rain.

I'm out my brain,
just strolling on the streets,
and all faces and places
start closin' around me.

The rain's like a sea,
'cause it's all around me,
and it's all around me
the air and the rain

and it's all inside me
yes, all the same
yes, all the same,
the air and the rain

and the cars and the streets
and the town and the fields
yes, all the same. . .
yes, it's all. . . "

pápápáraráráááá...

még mindig 7166. napom

hm. ennyire hosszú ez a nap? igen, tényleg.

részletesebben, de csak kicsit a Költői estről, hogy a Rézmál kávézó nem is lett volna olyan kényelmetlen (a forró csokival lefizettek), de az a hangzás.. viszont amíg vannak olyan számok, amiktől végig fut a hideg a karomon, hátamon, addig megyek. akár oda is.

valahogy úgy érzem, nyom egy meghatározhatatlan dolog, hátulról, előre, előre, énmeg csak kapkodok, igen, jön a vizsgaidőszak, és ennyire még sosem nemérdekelt a főiskola. majd csak lesz valahogy, csak fogom a labdát és kicselezem, úgy a jó.

holnap EH koncert, ó a Schönherzes bulik, pesti ittlétem legjobb hangulatú élményei koncertek terén, meg utána az én-nincs, van önfeledtség, jó. kár, hogy most sokáig nem lesz. 

hm. hol is sétáltam? igen, talán Szerencsen, a sínekkel és rájöttem, mennyire vonzódom a vasúti sínekhez, főleg ha köd van és sejtelmesen nyúlik a távolba, szépek.

csak futnak, futnak a végtelenbe. sosem fáradtak. visznek, hoznak, adnak, ölnek. futnak.

7167. napkelte után

néha már érzek illatokat, legtöbbször csak félig engedi be az orrom, fél? remélem nővérem fog örülni, az ajándéknak. jó, hogy már jó. régen olyan rossz volt.

7168. napkelte után

ma kaptam Anyumtól egy rénszarvasos papucsot, azaz a Mikulástól..:}

megérkezett Norbi verseskötete, azt olvasgattam..de már a szavak csak futkosnak a fejemben össze vissza, és így nem látom. fáradt vagyok, jó itthon.

Szerencsen finom illatú a levegő! ahogy leszálltunk Nórival a vonatról mindketten egyszerre jegyeztük meg. nem győztünk lélegezni mélyen.:)

7169. napkelte után

csak nézni, mint egy külső senki, hiszen idősödünk és kinyílunk, leesünk éppen valahova, még visszamászhatunk, de nehéz, énmeg nem is akarok de mégis sírok, és mélyen a lelkemben nyugtatom azt a pár szép képet, amit a nyugodt szeretetről őrzök, hogy én majd másképp csinálom, de hiszen itt sem tudom, mi lett elrontva, csak hogy rossz, hát mostmár messze innen kell szépen építgetni az otthonom, itt vendégnek lenni, nem tudom kezelni, talán Apa csinálja a legjobban, de valakinek Anyát is meg kell védenie, meg szeretnie, én annyira, de ez a sok hang között elveszlik mert amúgyis fél már, és olyan jó hazajönni, de olyan rossz ÍGY itthon lenni..

egyszer, ha lesz kertem, soksok menta lesz benne. mint itthon volt régen. de nem, nekem az egész kert mentalevél-takarós lesz! na jó, nem teljesen, de akkoris lesz. olyan finom a mentatea. nyam.

7170. napkelte után

olvasgatok, mert jóverséhség kínoz. találok.

" két szárny között madár
vagy összeroncsolt angyal,

az ég jégtömbjében a nyár
fény-fosszíliái 

egy monstrum körül homok-
és kobaltrétegek 

aztán mondatok rácsa mögött
a táj igétlen s egy pontban valahol

én
ha kerestek. "

(Balázs K. Attila: két szárny között)

vagy ez:

" hátha felrepül még egyszer
s a szénporos vásznakon körbeszálldos.
fájdalmát enyhíti égi vegyszer
mosolygást emel a torzuló szájhoz.

irányt szab ferdült tengelyének;
előtérbe lebben a hátlap.
színek dühöngő hengerében
lepkékkel elfödve
senki sem láthat. "

(Balázs K. Attila: Önarckép, lepkével)

de tőle többek között még ez is:

" fekete kockából mered
vagy szénrajz talán az arcom

lég csak vagy elképzelt keret
mit botolva tolok a parton
míg zöld-gyomos vizek felett

csak szaggatott árny az alkony
s a kormorán-égen csend-veret

állványát ropogva tartom "

(Balázs K. Attila: Önarckép, kormorán-éggel) 

7175. napkelte után

régen írtam.

lássuk csak mi is történt..

kedden volt a the Idoru koncert, Verával ketten, mint még soha, bár az előtte boroskóla nagyon hasonlított a régi matekdogára készülésre, de most a sok nosztalgia, jaj mi lesz később, aztán irány volt a Süss fel Nap, közben meg örültünk mindennek, aztán vártunk sokat, nézelődtünk, állapítottunk meg, aztán maga a koncert jó volt, kár, hogy csak februárban lesz a következő. de bor senkinekse süsiben. pfúj.

azán szerdán olyan nagyon rossz napnak ígérkező hangulat volt, megkaptam az első egyesem ebben a szemeszterben, 4 pont elment kirándulni és nem jött haza időben. utána Nórival úgy döntöttünk inkább az iskolán kívül szétnézünk, jó is volt beszélgetni mindenféléről. este mentünk kultúrát szimatolni a Művészetek Palotájában, Stevie Reich, izgalmasan jó volt.:) jó.

7176. naplemente után

...

" Senza fine
Let it always be senza fine
There's no end to our love
Our hopes, our dreams, our sighs
No end at all, no sad goodbyes
No fears, no tears, no love that dies
It's senza fine
Senza fine
Let it always be senza fine
Never-ending

The sunlit days, the moonlit nights
The sea, the sand, the starry heights
Are yours and mine forever more
All we are and all we know
Is love and love alone, so
We'll go floating far above
In never-ending timeless love
 
Never-ending
The sunlit days, the moonlit nights
The sea, the sand, the starry heights
Are yours and mine forever more
Let it always be senza fine
Never-ending it's senza fine "

...